Ányos Pál: Kalapos király

/Töredék/

Még sem szűnsz kegyetlen, szívünket gázolni?
Nem elég még a könyv? még többnek kell folyni?
Ha képtelen fajzás! véred gyalázatja,
Gyilkosa népednek, nem pediglen atyja.
Ez a hálaadás oly szent hívségünkért?
Házodért kiöntött számtalan vérünkért?
Megőszült atyáink miként csalatkoztak,
Hogy rajtad s anyádon egykor szánokoztak.
Tudod a pozsonyi vár palotájában
Miként nyöszörögtél anyádnak karjában?
Véltük, hogy szerelmet sírtál nemzetünkre,
S most látjuk, hogy gyilkos tőrt toltál szívünkre.
A megilletődött őszek kardto vontak,
Védelmedre vitéz esküvést mondottak,
Felajánlották volt végső csepp véreket,
A buzgóság bírta ezekre szíveket.
Ó szegény atyáink! be nem gondoltátok,
Hogy ezzel veszik el virágzó hazátok.
Egész Európa csudált benneteket,
S csak ti nem láttátok veszedelmeteket.
Ím akit számunkra királyt neveltetek,
Kiben arany időt virradni véltetek,
Most három száz ezer fegyveres rabjával,
Egy pórázra fűzi nemest jobbágyával.
Még jól meg sem hűltek anyja tetemei,
Hogy már ránk morogni kezdtek menykövei.
Bíztatott ugyan még első levelében,
Hol szentül ígérte királyi nevében,
Hogy szabadságinkat egy pontig megtartja,
S ő lesz anyja helyett nemzetünknek atyja.
Feléledett szívünk ily ígéretekre,
Hálákat küldöttünk a kegyes egekre.
Ó miként örültünk, hogy kis magyarságunk
Nyer még olyan királyt, ki lesz boldogságunk?
Már akartunk érte halni! Már törődtünk
Miként feredhetne Józsefért fegyverünk.
Ilyen a magyar szív! Ekép tud érezni,
Jó fejedelméért mindgyárt kész vérzeni.
Így örülsz te hajós, ha oly szél lengedez,
Mely előtt a setét felhő fut s búcsút vesz,
Reménleni kezded ekkor szigetedet,
Hol nyereségekkel töltöd erszényedet;
Így te szántó-vető, ki rémülve álltál,
Midőn jönni hadi lovasokat láttál,
Ha e harácsoló nép nem esik pajtádnak,
Megkegyelmez szálba menő gabonádnak,
Így örülünk mi is! – de meddig? Istenek!
Hogy lehetnek eszes lelkek kegyetlenek!
A királyi névben küldött fogadások
Csak olyanok voltak, mint álmodozások,
Melyekről ébrenten alig emlékezünk,
Valóságot bennek bár előbb képezünk.
Szép ígéretinek első megszegése
Vala trónusunkba loppal bészökése.
Még nem is láttuk volt pozsonyi dombunkon,
Már jármát éreztük fekünni nyakunkon.
Iszonyú hatalom! – még ez nem volt nálunk,
Hogy korona nélkül lett volna királyunk.
Mátyás, hogy nem talált koronát magának,
Tűzzel, vassal rohant Fredrik kastélyának.
Nem szánt feláldozni több száz magyarokat,
Csak hogy koronázva ülje trónussokat.
De ez megelégszik, hogy kalap van fején,
Mert háromszázezer zsoldos kenyerén,
Azt véli, ezeknek fegyvere királyság,
Holott kegyetlenség, erőszak, tolvajság.
Mely Isten ád néki arra igazságot.
Hogy ő rabszíjjakra fűzze szabadságot?
Azért, hogy ereje vagyon, még nem király
E nagy név szeretett, égő oszlopánál.
Azután, ha az is, nem az a tisztsége,
Hogy elfulladásig fujtson felsősége,
Királynak csak azért adják méltóságát,
Hogy híven őrizze népe bátorságát,
Hogy továbbra vigye országa széleit,
És hogy boldogokká tegye nemzeteit.
De e nagy valóság esméretlenné lett,
Miolta erőszak rajta hatalmat vett,
Miolta kevélység kegyelem helyébe
Ült fejedelmeknek királyi székébe,
Miolta magokkal ezek elhitetik,
Hogy jobb, ha jobbágyi félik, mint szeretik.
Mért nem bánt így anyád, hogy királlyá tettük,
Hogy hét ellenségit koncoltuk, kergettük?
Mért gyermekségedben nem tudtuk felőled,
Hogy kalapos király fog lenni belőled?
Hidd el, hogy véled is másképp bántunk volna,
Most kegyetlenséged magyart nem gázolna.
Ausztria volna most egész birodalmad,
S még ott is rettegne előttünk hatalmad.
Bezzeg danulhatnál rét pacsirtájával*,
Apád rád maradt vadász-tarsolyával,
Vagy ha aztat véled, hogyha koronánkat
Fel nem teszed, bátran ronthatod hazánkat,
Mivel az esküvés nem kötelez arra,
Hogy mint szabad népre, úgy nézz a magyarra:
Szörnyű csalatkozás! azért igazsággal
Nem bánhatsz kényedre magyar szabadsággal,
Mert korona nélkül nem lehetsz királyunk,
Ily alkun országol neved eddig nálunk.
Ha te törvényünket veszed paizsodnak,
Hogy hazánk örökös jobbágya házodnak,
Mi is megkívánjuk ország törvényével,
Hogy fejed ragyogjon koronánk fényével,
Hogy esküvést mondjál régi szokásinkra,
Sok vérrel vásárolt szabadságainkra,
Mert ha szent egy törvény, másik is oly szent lesz,
Bételjesítésre egyaránt kötelez.
Azért, míg koronánk homlokodra nem száll,
Erőszakos úr vagy, nem pediglen király.
Elhagyatott hazám, szomorú nemzetem!
Könyveiddel közli könyveimet szemem!
Jer, tudakoljuk ki őseink tetemeit,
Áztassuk könyvünkkel koporsók köveit,
Panaszkodjunk nékik, mutassuk sebünket,
Kérjük, ne hagyjanak elveszni bennünket.
Lásd József, így sírnak leghívebb népeid,
Ezek király névben tett ígéreteid?
Pirulj el legalább! ez nem oly illetlen,
Mint amit cselekszel, kalapos kegyetlen.
Hallgassd el sok cifra színű mentségedet,
Melyekkel ruházod szentségtörésedet…
De talántán József, már volna ideje,
Hogy tovább ne csapjon erőszak vesszeje,
E bűnök küszöbén állj meg! Elég messze
Kegyetlenségednek nyúlt úgyis eressze.

/*/ Célzás Alsó-Ausztria címerére, hol kék mezőben öt arany sas van.
A nép azonban e heraldikusan stilizált madarakat pacsirtáknak tartja.

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf