Tollas Tibor: Sötétzárka

Nincsenek napok, évszakok,
Mindig csak sötét és hideg.
Túl az időnek ritmusán
Kihagy már, félrever szíved.

Valaki kopog túlfelől . . .
Rég befalazott rabnak lelke?
Sötétben is visszhangra vár
És vergődik e vak verembe.

Döngetem én is a falat,
Beszélgetünk ez ősi nyelven,
De csitt . . . az őr jön . . . megszakad.
Csak szívem üt az ájult csendben.