Gunda Béla: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei egy Gerecse hegységi tót faluban

1936. őszén a Vértes és Gerecse hegységben gyűjtöttem. Megfordultam Tardos tót faluban is, ahol a gyűjtögető gazdálkodásról a következő adatokat jegyeztem fel:

A környező erdőkben nagyban szedik a gombát (hribi). A következő fajokat ismerik: dubak, sinak, hrabak, majoki, baronie, hlavački, karátka, hondíd,, paraplêti, plavki (plauki), vaclavka, pesterec. Az utóbbit főleg levesnek főzik. A többi fajtákat vöröshagymás zsírba teszik, megpárolják, s tojást ütnek rá, megsütik. Ha van, töpörtyűt is tesznek rá. Ugyanígy készítik el a fiatal tapló gombát (Formes-faj) is, de ezt előbb vízben kifőzik, mert nagyon kemény. A gombát deszkára rakva napon megszárítják s télire el is teszik.

A somot (drenki, Cornus mas) nyersen eszik vagy kenyérsütés után kemencében aszalják. Mint befőttet cukorral duncba is rakják. A friss somot az asszonyok Komáromba hordják eladni. A megaszalt somot zacskóba rakják el s nyersen vagy főzve eszik. Hasfájás ellen, mint gyógyszert alkalmazzák. A kökényt (trunki, Prunus spinosa) nyersen eszik, ha a dér megcsípte. Nyersen fogyasztják a gyerekek a galagonyát (hlohinki, Crataegus oxyacantha). A vadrózsa termését (sípki, magyarul csipke, Rosa canina) lekvárnak főzik. Először megfőzik jó puhára, majd összetörik, átnyomkodják szitán s vizet öntve rá, jó sűrűre megfőzik. Cukrot is raknak bele, így hosszabb ideig eltartható. A fáról lehulló vadkörtét (plane hruški) összeszedik s a padláson leterített szalmára vagy zsákra rakják, míg meg nem puhul. A puhulás után kemencében megaszalják, télire elteszik s főzve eszik. A földi eper (jahodi) gyűjtésével is foglalkoznak. Ezt néhányan Budapestre is hordják eladni. A bükk makkját (bukva) napon vagy a padláson szárítják s nyersen vagy tésztára hintve eszik. A tölgy makkot (žalud) csak disznóknak adják. Ezzel hízlalnak. A vadsóskából (Rumex-faj, tót neve is sóska) főzeléket készítenek.

A gyertyánfába és cserfába tavasszal lukat fúrnak, a lukba csövet illesztenek s így szívják ki a fa édes levét, amelynek csemega a neve. A vért vizelő embernek cserfalevet adnak inni. Az erdőt járó emberek marokkal vagy nekihasalva isszák a fa töve körül, a korhadásokban összegyűlő vizet. (A faluban ma is használnak közönséges fa kampót, amellyel a kutakból emelik ki a vizesedényt.)

Egyéb ételek: tojást, kolbászt papirosba burkolva forró hamuban sütnek. Gerhenj vagy prósa: forró vízbe kukoricalisztet kevernek s tepsibe öntve megsütik. Gombóce: kukoricalisztet főtt burgonyával, vízzel összegyúrnak, gömbölyűre kiszaggatják s rántott levesben megfőzik. Žgance vagy dödöllő: a kukorica- vagy árpalisztet vízben megfőzik, kiszaggatják tálba, zsírral megpermetezik, mákot tesznek rá s úgy eszik. (A közölt tót népnyelvi adatok egyes és többes szám nom-ban vannak.)

ETHNOGRAPHIA – NÉPÉLET A Magyar Néprajzi Társaság Folyóirata XLIX. évfolyam 1938. 1–2. szám