Balogh István: Tépelődés

Viharos felhőkkel fellegzik bús egünk.
Győző ellen tépdes, - jaj mostan minekünk!
Győzelmi koszorúnk sárba van taposva,
Hősi vitézségünk vergődik a porba:
Irgalmas Istenünk tekints bús sorsunkra!

Háromszínű zászlónk véres ronggyá mállott
Testvérviszály öli, gyilkolja hazánkat.
Nagy keserűségünk tehetetlensége
Öntestünkbe vágott, hogy véresre tépje:
Isten, gyújts világot a nagy sötétségbe!

Hadakat vezető hős turul madarunk
Eltűnt szemünk elől s olyan árvák vagyunk!
Keselyűk vijjognak gyászos préda felett,
Vad karmok tépik a hazát és nemzetet:
Magyarok Istene deríts ránk szebb eget!

Bágyadt szemeinkkel a sötétbe kémlelünk,
Merre van, honnan jön megmentő vezérünk?
Ha lesz hős ki vezet s mutatja utunkat,
Bilincsünkkel verjük szét elnyomóinkat:
Igazság Istene erősítsd karunkat!

1919