Szakál Gábor: Hazatért

Hazatért - de oly kevesen várták,
hazajött - de sokan nem fogadták,
nem fogadták,akik megtagadták,
kiknek nem szent a világszabadság.

Saskörmét sokszor beléjük vájta,
szavaitól félt a haramia,
űznék ma is lángoló szellemét,
kiirtanák forradalmi hitét.

Eltűnt a hajtincs,számunkra nagy kincs
eltüntette az Akadémia,
hiába őrizte oly gonddal Júlia,
Zoltán fia könyvének féltő oldala.

Hazatért - nem várta trombitaszó,
nem fogadta ünnepi harsona,
de az anyaföld keblébe zárta,
ölelő karját felé kitárta.

Petőfi él - ki nem hiszi,zsarnok,
népet zsaroló,álnok garázda,
vérét tagadja,ebben ő bajnok,
gazságból csak tagadásra futja.

Mint viharos égből az égzengés
hasított belénk a felismerés
nem fedte be őt közös sír hantja,
ellopták tőlünk,elnémult hangja.

S most újra itthon van- meghátrált a végzet,
nem nyelheti el már többé az enyészet,
a nemzet költője a révbe ért végre,
nem kész felismerni,hitvány ellensége.

Jó Petőfi Sándor, most már te vagy soron,
szablyádat ne kíméld,vágd az ármányt nyakon,
a jövendő eszmél s bátran követ Téged
itasd lényükbe az édes anyatejet !

Lángoló szíveddel hívd kik ellankadtak,
bátorítsd lelkeddel akik megfáradtak,
harsogd újra világgá a Talpra magyart !
hibrid fattya fusson,nem tudván merre tart !!

Maradj meg nékünk,szükségünk van terád,
kerget a balsors,oly rossz a világ,
s hogy megmaradjunk,te légy fegyverünk,
nélküled elvész országunk, hitünk !

2016 Pünkösd havában