Petőfi adomák III. - Vorinyetzky herceg barátsága

Egyszer a reggeli órákban Kemnitzer Károly benyitott Degré barátjához e szavakkal:
- Nagy szívességre kérlek. Herceg Vorinyetzky, ki a Bácskában oly feltűnést és lelkesedést keltett azzal a móddal, amellyel a vértesektől kilépett, itt van és vendégem. Igen óhajtana Petőfivel, Jókaival és Vasváryval megismerkedni. Szűk körű kis estély adok ma lakásomon, hívd meg azokat az urakat. Csak ti négyen és mi ketten leszünk.
- Ez nem fog sikerülni, – vélte Degré.
- Miért?
- Nem ismered Petőfit.
- Igen sajnálnám, ha igazad volna. Kövess el mindent!
Degré megindult fölkeresni Jókait, mert barátai közül neki volt Petőfire legtöbb befolyása. Jókai nem volt otthon, a Svábhegyen járt. Degrét két ok gátolta, hogy utána menjen, mert a Svábhegyen Jókai hozzáférhetetlen volt, másodszor pedig, mert elkésett volna az idő rövidsége miatt. Elhatározta tehát, hogy egyedül néz szemébe a Petőfi szitkainak.
Vasváry Pál örömmel fogadta a meghívást. Együtt mentek Petőfihez.
Petőfi Degré elé állott; égnek meredező hajszálai megmozdultak fején, szemeit vadul forgatta s aztán keserű mosollyal kérdi:
- Megbolondultál?
- Bizony Sándor, ily mozgalmas időkben az sem volna csoda.
- Csak azért, mert különben tudnád, hogy egy herceg kedvéért a kisujjamat se mozdítom meg.
- Hát az igaz, hogy Vorinyetzky szerencsétlenségből hercegnek született; de tehet-e róla? Amiről ő tehet, az elismerésre-, csodálatraméltó. Szíve, lelke a szabadságé, jogainkért küzdeni akar, barátja, testvére a népnek, ő lengyel.
- Hm, igazán? – dörmögé Petőfi kissé megszelidülve.
- Zászlóalját, hol rá annyi kitüntetés, fényes előmenetel várt, ott hagyta s eljött, hogy honvéd legyen. Nagy kitüntetéssel vált meg a vértesektől, s a szabadkai nép vállaira kapva vitte végig az utcákon. A magyar kormánytól egy vadászzászlóalj felállításával van megbízva s erről óhajt veled értekezni.
Petőfi hirtelen kikapott zsebéből egy tallért, heves léptekkel járt le s fel, miközben a tallért felhajigálva, elkapkodta. Ez volt szokása, ha gondolkozott valamin.
- Te is elmégy? – kérdé hirtelen Vasvárytól.
- Hogyne! Hazafiúi kötelességemnek tartom.
- De az a Kemnitzer is olyan félmágnás.
- Az a Kemnitzer honvédkapitány.
Megint fel-alá járkált, hajigálta s elkapkodta tenyerével a tallért, még hevesebben, mint előbb.
Megállt, felütötte fejét s így szólt:
- Hallod-e, ha másképp lesz a dolog, mint ahogy mondod, többé szemem elé ne kerülj! Jó, majd együtt megyünk.
Este, mikor Kemnitzerhez mentünk, útközben Petőfi nehányszor megrázta fejét, azután vállán egyet rándított s legalább két lépéssel előttük haladt.
Amint a szobába léptek, Vorinyetzky felugrott s Petőfit átölelte e szavakkal:
- Tőled tanultam, tőled! Mindig szerettem a szabadságot; de imádni csak dalaidból tanultam!
Azután nyaka körül fonta karját s fel-alá járkálva, melegen beszélgettek.
Mikor estelihez ültek, benső barátok voltak. Elenyészett a rangkülönbség, mindkettő csak szabadsághős. Étkezés, vagy inkább borozás közben Vasváry ékesszólásának egész bensőségével mondott ragyogó pohárköszöntőket. Petőfi is neki hevült s elkezdte szavalni szabadságdalait. A házigazda és Vorinyetzky nem maradtak az ölelésnél, hanem össze-vissza csókolták Petőfi borzas fejét. Az elragadtatásnak és lelkesedésnek nem volt hossza-vége.

Degré: Visszaemékezéseim

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf