32. Zsoltár – A BŰNBOCSÁNAT ÉNEKE
1 Dávid-zsoltár. Tanító ének
Ó, boldog, aki bűnbocsánatot nyert,
akinek bűnét eltörölték.
2 Ó, boldog az az ember,
akinek az Úr nem rója fel vétkét,
s akiben álnokságot nem lel.
3 Amíg némán hallgattam,
csontjaim belül sorvadoztak,
napomat jajgatás töltötte be.
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett
kezednek súlya, s tönkretett,
akár a nyár forró heve.
5 De megvallottam bűnömet neked,
és nem titkoltam vétkemet előtted.
Azt mondtam: íme, gonoszságom,
Uram, elédbe tárom,
s te minden bűnöm eltörölted.
6 Hódoljanak neked imával híveid!
Jöhet az ellenség, egész sereg,
ha érvizek özönlenek,
őket már el nem érhetik!
7 Nálad lelek biztosan nyugalmat.
Védj meg, ha ostromolnak.
Oltalmam, fogjon át védő karod!
8 „Tanítalak és utat mutatok,
azt kell követned.
Sosem hunyom le szememet fölötted.
9 És ne légy oktalan, mint ló vagy öszvér,
amelyen nincsen zabla és kötőfék:
szilaj vadságát hogy betörje
nem léphet ember közelébe.”
10 Tengernyi kín vár a gonoszra,
de azokat, akik az Úrban bíznak,
Körülveszi az ő irgalma.
11 Vigadjatok az Úrban, örvendjetek, hívek,
kiáltsatok ujjongva, tiszta szívek.
Bűnbánati ima, amit a megbocsátás és a lelki gyógyulás reménye hat át. Dante szerint a tisztítóhelyen a lelkek ezt a zsoltárt énekelve járják a megtisztulás nehéz útjait.