Herkely Károly: A gyermeknevelés szokásai és babonái a matyóknál

A születés a házassággal és a halállal együtt a legfontosabb esemény a nép életében, természetes tehát, hogy ezekhez fűződik a szokások és a babonák legnagyobb része. Az áldott állapotban lévő anyának nagyon kell vigyáznia magára, mert a vele történő bármi dolog azonnal visszaüt a gyerekre. Ha félidőig (a terhesség fele idejéig) bárhol megütik az anyát, a jel rajta lesz a gyermeken. Az anyajegy így keletezik, nem jó tehát a terhes asszonynak megcsudálni valamit. A kötél alatt bujkáló terhes asszony gyerekének nyakán meg annyiszor lesz körülhurkolva a köldökzsinór, ahányszor átbújt a kötél alatt.

Az Isten áldását, a gyereket, türelemmel hurcolja az anya, mert azt, aki elteszi, nemcsak megszólják, hanem a Szent Level tanúsága szerint az olyan anya megeszi gyermekét a másvilágon.

Ha a gyermek megszületett, nagy gonddal ápolják. Hamar megkeresztelik, mert amelyik gyerek keresztség nélkül hal meg, visszajár a másvilágról. Ilyenkor egy másik gyereket kétszer keresztelnek meg, hogy a kisded lelke nyugalmat találjon. Kereszteléskor az első gyereket mindég az apja vagy az anyja nevére keresztelik, ha más névre akarják keresztelni, úgy mondják: ne hajítsd nevedet a kutyának. A hetedik gyereknek olyan hasznos a keze, hogyha húzogat, elmúlik a fájás. A foggal született gyerekből pedig barboncás lesz – mondják. A burokba született gyerekből úgy tartják, jó vitéz lesz, nem éri a golyó, de csak akkor, ha szüzességben él. A burkot elteszik és háromszor megszenteltetik. Gari Takács István bácsi beszéli el, hogy „Nagy Máté is burokban született, de ő nem közlekedett nővel. Verekedős természetű volt és egy alkalommal a tüzelőben a pandúrok elfogták. Nagyon szégyellte s beállt katonának. A francia háborúban volt, mint tiszti legény és nem fogta őt a kard. Süttetett meleg cipót, abban húzogatta a kardját s avval vágta a franciát. Egy alkalommal elment harmadmagával az erdőbe, ott tanátak egy házat s abban egy fészemű óriás ember fekütt. Felérzett a sarkantyú szólásra, ott volt egy nagy kő s az ajtóhoz rúgta. Nem tudtak elmenni. Az óriás ember egyett megfogott közülük és megette, másnap a másikat. Mikor Nagy Mátéra került vóna a sor, az bekötötte a sarkantyúját, hogy ne pengjen és baltával kivágta az óriás szemit. Az körül-körül járt a házban, de nem tudta elfogni. Az óriás elvette az ajtótól a követ és ő kiment, erre amaz olyat ordított, hgoy a táborban is meghallották. Elmondta a táborban, mi történt vele, elmentek és összevagdosták az óriást.

Más alkalommal meg a franciák a víz partyán vezetgették lovaikat, Nagy Máté is ott vezette, átment lóháton a vízen és a franciákat mind levágta, nyolc lovat hozott magával a táborba.

Mikor vége lett a háborúnak, betért egy kocsmába, ott egy rossz személy ráült a köpönyegére: Máté kardjával elvágta köpönyegét. Kérdezték tőle, hogy miért vágta le, azt felelte, hogy abban a köpünyegben lett volna, a kard fogta volna.”

A gyereket a keresztanya viszi a templomba s mikor visszajön, így köszön be:

„Pogányt vittem, keresztényt hoztam. Vájjék apjának anyjának örömére Isten dicsőségére.”

A keresztanya tisztihez tartozik a korozsma adás is. Ezt ma 4–5 éves korában veszi meg a keresztanya, Istvánffy régibb időre vonatkozólag írja, hogy a keresztanya a korozsmát Mezőkövesden és Tardon 2–3 hétre, Szentistvánon pedig egy félév, vagy egy év múlva szokta elküldeni valamelyik menyecske vagy lányrokonával. Fiúgyerek számára a korozsma egy díszesen kivarrott ing egybeszabva a gatyával, hímzése főleg piros színű.

Korozsmát adni kötelező, mert amelyik gyermek korozsma nélkül hal meg, az sír a másvilágon. Ilyenkor csináltatnak egy kis korozsmát és elküldik más halottal. Megtörtént ugyanis, – úgy beszélik – hogy jöttek Egerből fuvarosok és egy akácfát láttak, amely ketté volt hasadva s onnan hallottak sírni valakit. „Minden lélek dicséri az Urat!” – köszöntöttek rá. Egy gyerekhang visszaszólt: „Én is dicsérném, de nem vagyok megkeresztelve és nincs korozsmám. Kereszteljenek meg egy gyereket kétszer és küldjenek korozsmát.” Miután ezt megtették, nem volt a fánál sírás.

A csecsemőre nagyon vigyáznak. Ha valahová viszik és féltik a rontástól, fordítva adják rá az inget. Amikor úgy gondolják, hogy a gyereknek valami baja van, hét szenet tesznek egy pohár vízbe, ha feljön mind a hét szén, nincs semmi baj, ha egy is lennmarad a fenekin, akkor meg van babonázva a gyerek s ilyenkor hét kortyot itatnak vele a vízből. Ha meg van babonázva a gyerek, vizelettel mossák és az anya ingi visszájával törlik meg.

Amelyik gyereknek az első két szemfoga hasad ki először, az nem lesz élő, a fődbe vágyik. Ha a házhoz hoznak gyereket és ott is van egy hasonló kicsi és nincs még foguk, nem szabad őket összeérinteni. Tükörbe se mutatják a gyereket, jód nem tud beszélni, ugyanezért a talpukat se szabad bezsergetni. Ha sír a gyerek s azt hiszik, hogy meg van rándulva, összemérik, könyököt a térddel ellenkezőleg érintik össze keresztbe. Ha összeér, nincs semmi baj, ha sír közben, javasasszonyhoz viszik. Amikor a gyereket más házához viszik, más gyerek holmijába nem fektetik bele, mert elvinné annak álmát, a magáét meg otthagyná: ezért nem adnak kölcsön pelenkát, meg inget sem és szopni se szívesen adnak más gyerekének.

Ha valaki házához először hoznak kis gyereket, az tojással megsimogatja az arcát: „Ilyen kerek, ilyen ép, ilyen gömbölyű legyék.” Cukorport pedig azért szórnak a szájába, hgoy oylan édes legyék.

Az anya, ha azt akarja, hogy a gyereke tudós legyék, a ház utcára néző baloldali ablakát belülről kifelé jobbkézzel háromszor keresztalakban megjelöli: Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében Ámen. Állítólag Gulyás Pistával is így tett vóna az édesanyja, olyan okos is lett, hogy még a hótakkal is tudna beszélni, ha akarna, de nem akar, de a világon mindenhez ért az.

Az anya gyermekeit dédelgeti, édes kis cselédeimnek nevezi. A fiú gyereket többre tartják, azt tartják ugyanis vagyonfenntartónak, az a gyerek, a lány csak lány. A kis gyerekek, akik még nem járnak az iskolába, a konyhamalacok, fűt hordanak, dajkálnak, mindég az annyuk körül settenkednek.