Képes Géza: Lelkes táj

A léha felhők alszanak,
a rét illata bódító;
vérkönnyes Krisztus-arc a nap,
Veronika-kendő a tó.

Nyárfa vacog a part fölött,
látja magán a vért, kusza
arccal bámul és nyöszörög:
nagy isten, ő a gyilkosa?

De hull az este: békecsók,
a tóra hűs lepel terül.
Fülel a táj, már nem vacog
a nyárfa sem. Elszenderült.