50. zsoltár-NÉPE FELETT ÍTÉL AZ ISTEN

1 Aszaf zsoltára

Az Úr, a magasságos Isten,
szólt és magához rendelte a földet,
meghívott napkeletről napnyugatig mindent.

2 Sionból mint a szépség teljessége
felragyogott az Isten fényessége.

3 Jön Istenünk, é szótlan nem marad:
színe előtt emésztő tűz halad,
s körötte tombol a vihar*

4 Az eget és a földet megidézte,
hogy népe ellen tanúskodjanak.

5 Vezessétek a híveit elébe,
mindazt, ki vele szövetségre lépett,
és áldozatot mutatott be.

6 Igaz vádját az egek hangoztassák,
mert ő igazság Istene.

7 „Figyelj hát népem, szólok hozzád,
Izrael, tanúságot teszek ellened,
én, Isten, a te Istened.

8 Nem áldozataid miatt emelek vádat,
elégő áldozataid mindenkoron
előttem állnak.

9 Csodáidból bikákat sosem kérek,
se nyájadból kecskéket.

10 Enyém az erdő minden állata,
s a hegyvidék vada.

11 A hegyek madarait ismerem,
s ami csak futkos kinn a réteken
itt van velem.

12 Nem szólok neked, ha megéhezem,
enyém a nagyvilág és ami benne él.

13 Vajon bikáid húsából eszem,
és italom a kecskevér?

14 Isten dicsérete legyen az áldozat,
és teljesítsd az Úrnak fogadalmad

15 Akkor ha bajban vagy s hozzám kiáltasz,
megmentelek s fölmagasztallak.”

16 A gonoszokhoz így szól Isten:
„Hogy mered parancsaim szádba venni,
és ajkadhoz emelni szövetségem?

17 Mert tanításom visszautasítod,
midnen szavam hátad mögé hajítod.

18 Ha tolvajt látsz, vele szaladsz,
és minden paráznával összefogsz.

19 Ajkad gonosz tervet latolgat,
és nyelved álnokságot tervez.

20 Leülsz, hogy testvéred megszóljad,
anyád fiáról rágalmakat terjessz.

21 Te tetted mindezt! Szótlan hogy maradnék?
Azt képzeled, hozzád hasonló lennék?
én vádollak és szembesítelek.”

22 Ti, akik Istent elfelejtitek,
vegyétek végre tudomásul:

azt, akit ő ragad fel, meg nem menti
a nagyvilágon senki.

23 „De aki hozzám hálaáldozattal járul,
az megdicsőít engem.”

S ha követi az ő ösvényét,
meglátja Isten üdvösségét.

/*/ A zsoltár mint valami eszkatologikus látomás Jahve, a Bíró bevonulásával kezdődik. A vádlott az a nép, amely szövetségben áll vele, de hűtlen volt hozzá. A tanúk az ég és a föld, akiknek színe előtt Isten a szövetséget megkötötte.

A vers végítéletről szól: Isten számot vet népével. A próféták tanítása szerint Istent kevéssé érdekli a külsőséges vallásosság, amely a templomi liturgiát jellemzi. Isten ítélete erkölcsi alapon különböztet jó és rossz között és népét tettei szerint vonja felelősségre.