Gulyás Pál: Óda a Turulhoz

Szabadság szárnyasa, a hajdani
táltosok fennen lengő madara,
akinek nem ártott a haragos
égbolt tüzekben játszó vihara;
tűz szárnyasa, a büszke levegő
futára, akinek a délibáb
volt esti fészke s a puszták fölött
kergetted a gímszarvast, a csodát;
vezérek élő szárnyasa, aki
hajtottad az erekben bent a vért,
Vérszerződés szent madara, aki
nem egy percért szálltál, de ezerért;
ezer esztendő madara, akit
a föld fölé új ezredév ereszt,
táltosok fennen lengő madara,
akit küldött a Hold és a Kereszt;
Rákóczi híres madara, aki
forgattad az időt mint egy malom
s Rodostó elhagyott vidékein
bámultad a tengert hallgatagon;
forradalmak madara, te, aki
láttad, midőn Petőfi elesik,
s végigsuhogattad szárnyaidat
az Alföld csendjétől a hegyekig;
ítélet nyílt madara, te, akit
a Nap küld és az igazság emel,
örök Idő madara, akinek
egy ezredév csak egy könnyű pehely;
ifjúság élő madara, kinek
szivárvány festi szárnya íveit,
piros-fehér-zöld színek madara, -
mutasd meg a reménység színeit!
Űzd el a vipera színét, homokba
rejti az orv-halált, a keserűt,
űzd el a foltos hiénát s a tigrist
és űzd el messze a dögkeselyűt!
Világosság szent madara, lebbentsd fel
a hajnal szemfedőjét s halk zaját
hívd vissza a Hóráknak és temesd be
a bosszúállás pinceajtaját!
Mert most a föld sötét dühe borítja
a levegőt, küzd az éjjel a Nap,
utolsó harcra készülnek az élők
s a holtak is nyögnek a föld alatt.

                                                               1938