Gaál Áron: Kondor Béla
Borozó volt itt a régi temető mellett
és süppedt sírok közt tétován, fájva,
dadogva, trágár dalokat énekeltek
bukott angyalok, kiket kialáztak
az égből, mint téged, ki lepedődet
rajzoltad tele, (használtad volna másra!)
míg szárnyat növesztett benned a félelem,
hogy egy emberbe vagy végleg bezárva
és már nem röpülhetsz fel soha többé,
így hát rímtelen, rémült mondatokban
párbajra hívtad Istent, az öröklét
kapujában káromkodva és zokogva,
de nem talált meghallgatásra imád,
elrontott életed, holtak arca fölött,
(mert ami angyalban arany volt, benned sár)
végkép e lehetetlen léthez kötözött
bukott szeráf, akit kialáztak az égből
süppedt sírok közt most itt ténferegsz
vakon a fényszórók hamis sugarában,
míg harangjáték játszik éjfelet.
Miskolc, református műemlék-temető