Áprily Lajos: Beszélgetés a földdel

                    „Dacia dat tumulum…” Erdély adja a sírt.
                    Szenci Molnár Albert halálára írt epigrammából.

Ó föld - földem, amelyre most a szélben
piros levél hull s hüs esö csorog,
ó part, amelyre szomjan visszatértek
világcsodákkal élö vándorok,
lehullt anyakéz helyett anyakézzel
a csendesítö ágyat te veted,
szólsz és megindul intő esti szódra
sok fölehajtó kedves gyermeked.
Dacia dat tumulum.

Ti rokon-testek, kedvesek, barátok,
te engedelmes lábú hosszu sor,
hol a művész, ki márványkőbe vésse
ezt a múlást - az óriás Aux morts?
Peregve tűntök szédítő ködében,
s egyetlen csuklót meg nem foghatok.
Hiába sírnám: Suhogó haláltánc,
halálba-indulók, megálljatok.

Ó, láttam hullni drága eszmetársam,
aki árnyékba - árnyék - itt suhant,
a verejték-áztatta pesti ágyról
hogy húzta öt a házsongárdi hant.
Ó föld: Cenkalja, Őrhegy, templom-árnyék,
sok karthauzi-szegfüs cinterem,
van-e rögöd, mely nem halállal áldott
s van-e köved, amely delejtelen?

Amit te adtál, mind tiéd az élet,
s tudom, az is tiéd, ki elhagyott,
te szólsz s megindítod a messzeségböl
s lesz hütlen nyugtalanból hü halott.
Ó, sokasodó testek altatója,
a súlyukkal a súlyod egyre nö,
s egyszer szívem tövéig ér a vonzás,
erdélyi föld, erdélyi temetö.
Dacia dat tumulum.

                                         1939. előtt

Szenci Molnár Albert (1574-1634) = székely zsoltárfordító, szótárkészítő, filológus, zaklatott életű református prédikátor, számos nylevtani és erkölcstani mű szerzősje; külföldihányattatás után hazatért Kolozsvárra meghalni, sírja a házsongárdi temetőben van – ha még megvan.
Aux morts = a halottakra
Cenk, Őrhegy = Brassó melletti hegyek
cinterem = temető
Házsongárd = kolozsvári temető