Kiss Menyhért: Búcsúztató

         egy ifjú orvosnak, aki elment a háborúba

Elmégy, elhív a vad vihar és szemed
még visszapillant a szelíd otthonra,
hol nyugtodat lelted: családod
csöndesen álmodozó éltében.

Eszedbe jut majd tán szüleidnek bús
könnye, fájó és szerető csókja
anyádnak és tekinteted majd
elborul a szép múltat idézve.

De hív a harc és menni muszáj, vár már
a Szörny, orcája izzó, remegő fényben
lángos, vérünkre szomjas; vigyázz
élted óvjad a távoli földön.

Töröld le könnyét a halódó hősnek,
csitítsd fájdalmát szerető kézzel,
ne feledd, hogy benned bizalma,
mindnek orvosa légy a vad éjben.

És visszajössz-e majd, nem tudom, a sors
mindünk számára sötét titok; élő
húsunkba váj vérengző karma
és nem ismeri ő a kegyelmet.

Menj és kísérjen a nagy útra áldás;
barátok, szülők bús szerető vágya,
ne érezd sós ízét a könnynek,
isteni keggyel óvjon az élet.

És jöjj vissza, ha már a vihar elmúlt,
hősként, lelkedben a nagy nyugalommal;
szemedben égjen a bátorság
és a szívére vonjon az otthon.