Csorba Győző: Fa

A nyolcvanéves Keresztury Dezsőnek
„A világ szelei csak lombom mossák.
Állok. Gyökereim köt el nem szakadva.”
/Keresztury Dezső: Beszélgetés az igazságról./

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,
hogy gyökere van, és hogy lombja van,
vagyis: olyan, akár a többi fa,
nincs senkinek miért csodálnia.

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,
hogy gyökerének ezer ujja van,
s az ezer ujj ezerfelé szaladt,
s jól megkapaszkodott a föld alatt.

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,
hogy lombjának ezernyi gallya van,
s ezernyi gallyon százezer levél,
s a százezer levél mind zúg, beszél.

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,
hogy lombjában világ tudása van,
mert fújta, fújta a világ szele,
és megtöltekezett a lomb vele.

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,
hogy lombja védősátor, baj ha van,
hogy árnyékában, fáradtság ha lep,
pihenni s felfrissülni is lehet.

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,
hogy gyökerében hűség súlya van,
s e hűség soha el nem engedi,
áll a fa, áll, áll: a gyökér köti.