Illyés Gyula: Buda, 1945. május

Jól esik itt a rom között
ülnöm mégis, az otthonomban.
Nap süt, odaát tál csönög,
mert csak a ház fele van romban.
De én ezt választom, a félig
nyílt falú-tetejű szobát.
A kerti hármas sír se rémít,
én ástam nektek katonák.

Összedobált székek és képek
földre hányt könyvek, bútorok –
Le-letörlöm a törmeléket
egy hű asztalról, így írok,
ládán ülve itt írok és itt
olvasok, innen hallgatom
a madarak csevetelésit
s kislányomét az udvaron.

Elképzelem (s ez a valóság)
egy ország rom-csúcsán ülök.
De enged már a szomorúság –
A keservek, bajok, dühök
föl-fölmordulnak tajték-túrva –
Ülök a tenger mult felett
s énekelni szeretnék újra,
mint a madarak s gyerekek!