Kölcsey Antónia levele – Wesselényi Miklósnak
Kölcsey Ferenc unokahúga, Antónia, a biedermeier kor egyik jellemző nőalakja. Finom és meghitt naplója a hiányzó magyar biedermeier regényt pótolja. Naplójában nemcsak nagybátyjának, hanem reménytelen vonzalmának is máltó emléket állított. Wesselényi Miklós iránti szerelme beleillik a csöndes és visszafojtott érzelmeknek e korába, hiszen annyira plátói volt, hogy a szeretett férfi nem is tudott róla. Wesselényi, a nagy reformpolitikus, az „árvízi hajós”, a kiváló sportember észre sem vette ezt a kis virágot, amely viharzó életének útja mellett nyílott.
1839. november 2.
Nagyságos Báró Úr!
Ismét bátorkodom egy levélkét intézni Nagyságodhoz, minthogy megbecsülhetetlen levele által felhatalmazva érzem magam erre. Az a pillanat, mikor Kende Lajos rokonom kezemhez juttatá azt, egyike vala életem legszebbjeinek. Emléke egy édes, boldogító emlék marad, mely nem fog soha elenyészni. És ha majd hosszú idő után is meg-megjelen a lelkemnek, azon érzelmet varázsolja vissza, mely akkor oly mondhatatlan öröm volt. Nincs szó, mely elég köszönetet tudna mondani Nagyságod kegyéért, és kifejezhetni a mély hála- és tisztelet érzelmeket, melyek szüntelenül élni fognak keblemben. Méltóztassék Nagyságod elfogadni hálám köszönetét üdvözletéért, mit nekem üzen átadni azon sírnál, mely szent a Kölcseyek előtt. Örvendenem, hogy nekem jutott a szerencse megköszönni rokonaim nevében is ez üdvözletet, mert tudtam én, mennyire kedves és becses volt boldogult bátyámnak Nagysád szeretete. „Hogy a részvét mindig jólesik” – Nagyságodtól hallám egyszer mondani. Emlékembe tartám e szavakat s azon reménybe, hogy az enyémet sem veendi Nagysád kedvetlenül, jelentem most ki az őszinte meleg részvétet, mit egészsége javulása s általjában minden sorsa felett érzek. Az ég még bizonyosan meg hagyja érnünk, hogy egészen szép és boldog leend az. Legyen kegyes Nagysád megengedni, hogy kijelentsem szülőim legvalóbb tiszteletét, és elfogadni a bizonyítást, miképpen a Nagyságos Báró úrnak legmélyebb tisztelője
Kölcsey Antónia