Győry Dezső: A Dunatáj lelke

                            1
Tej- s vérfolyam, népek dadája, mossad
a nagy tett ágyát szép tisztára át,
fiú lesz, meglásd s jöttével feloldja
a rokonsorsok vad neurózisát,

mely gyilkos-öngyilkosmód kavarog még.
Csak zord szertők áldozzák maguk
ily törvénytépő, falánk szerelemmel,
hogy annál szebb legyen majd magzatuk.

                            2
Nem az egynyelvű ángilus, frank, német
a hordozója annak, ami jön,
s nem az ész. De ez a vemhes kavargás:
ez a sok-fajta, nyers életöröm.

Mert azon-vágy ott minden zeneszerszám,
hegedű, népszáj, havaskürt, duda,
s már otthon vagyunk kávéházaidban
Kolozsvár, Zágráb, Bécs, Pozsony, Buda.

                            3
„Civis europaeenis sum”, sziporkáz
a magyar tejút üstökös-pora:
új Európáért, mint egy új zsidósors,
világ kovásza, népek doktora.

Kelet s Nyugat mentsvárának e tájon
míg vérből-sárból sűrűl vályoga:
magzatmozgását kezdi már e lélek,
gyűlölségünk s szerelmünk záloga.

                                                                          1937