Kisfaludy Sándor levele – feleségének Szegedy Rózának

Az ifjúkorban csapodár huszártiszt és költő hűséges férje lett Szegedy Rózának. Erről tesz bizonyságot sok szerelmes levele. A badacsonyi Szegedy-kúria is költői szerelmük szép emlékeit idézi.

    1.
Buda, 1809. május 31.

        Édes Kedvesem!
    Tegnapelőtt szívdobogva írtam már a levélnek végét, melyben tudósítottalak, hogy a Főherceggel együtt Pápára megyünk és ott lészen főhadiszállásunk; már kértelek, hogy mihelyt oda érünk, meglátogass – már örültem, hogy ölelhetni foglak, és hogy – de csakhamar füstbe ment örömöm, mert ellenkező parancsoltatott. Elmegyünk csakugyan mégis: mi holnap délben 12 órakor, a Herceg délután 3 órakor, de nem Pápára, hanem Győrre, ahol az Insurrectiónak (nemesi felkelésnek) legnagyobb része concentráltatni fog. Paripáink már ma elindultak. Győrött majd meg fogom látni, milyenek a környülállások. Ha János herceg felől tartani nem kell, tehát kérni foglak, hogy meglátogass. Győrött meddig maradunk, el nem lehet gondolni. Sopronyon 600 lovas ment keresztül; nem tudatik, ha Kőszegnek, Szombathelynek tartanak-e, vagy Sárvárnak, vagy hogy Győrnek. Ha még egy olyan ütközet lesz, mint az Esslingeni volt, hát – nem kell félnünk. A megholt, sebbe esett és elfogott francia generálisok száma 17-re megy. Lannes, D’Espagne, bizonyosan, s amint mondják, Savary is elestek; két Divisionnaire megfogalmazott; Masséna, Duroc, Oudinot, St. Hilaire nehéz sebbe estek: Bessieres, és többen kisebb sebbe. – Massénának mind a két lába fejét elvitte az ágyúgolyóbis. Mi tőlünk is, éppen 17 generális esett sebbe. Az egész ármádánk, mely ezen híres ütközetben volt, egy harmadrész zsoldjával többet kap. A franciáknak vesztesége többre megy 30 000-nél. Bécs tömve vagyon sebesekkel. Az ütközet után Napóleon a következendő parancsolatot adta katonáihoz: „Katonák! Végtére egyszer olyan bajnokokra akadtatok, akik méltók arra, hogy veletek megmérkezhetnek, és méltók arra, hogy jövendőben jobbágyaim lehessenek.” – Bülletinyében azt mondja: „A francia had Esslingennél eleget tett kötelességének. Csak Lobau szigetének elfoglalása volt a cél, – ez elértük. Az Austriai Ármáda könnyen semmivé tétethetett volna, de látván, hogy Károly herceg a régi vad és durva idei szokás szerint dühösködik és ontja a vért, hogy az embervért kíméljem, visszahúztam seregeimet.” A többit olvassátok az újságokban.
    Már kiadta az urunk minden adjutánsának kötelességét. Sok és nagy, kivált az enyim, úgymint: a Politia a főhadiszállásban, – az idegeneknek és kémeknek megvizsgálása; a mészárosoknak, kenyérsütőknek, markotányosoknak igaz vagy hamis mértéke; – a grandprofósz (főporkoláb), és minden executiók (ítéletvégrehajtások) az én inspectióm alatt vannak. A napkönyvnek vezetése, – az insurrentió históriájának leírása; – minden magyar proclamátiók, hadi parancsolatok, és levelezések; – az egész insurrentionális gyalogságnak expeditiója. – Én, Kollonics és Csohányi, csak három lévén a szárnysegédek, és kamarások nem lévén a herceg mellett, minden harmadik nap egyikünk egész 24 óráig mindég készen lévő paripával a herceg mellett, tesszük a szolgálatot. – Azonkívül mind a három egyszersmind, és Beckers a herceg udvarát formáljuk. A Szapáry velünk nem lévén, Kollonics teszi helyette az udvarmesteri szolgálatot. – A kasszák Csohányit illetik. – Beckers az egészet kormányozza. – Mi lett belőelem, paraszt gazdából! Sok dolgaim mellett lehetetlen, hogy valamit jelesen vihessek véghez.
    Hát Te mint vagy, lelkem? – Mondd meg a Katinak és Katinkának: imádkozzanak, hogy fejem mellé még kettő nőjön, hogy eleget tehessek a rám mért dolgoknak, szívem pedig jéggé váljon. Ezerszer ölellek, csókollak. Csókolom a Katinkát, Katit. Írj gyakran és szeresd
                                                Sándorodat

    2.
Bőős, 1809. június 27.
            Délután 5 órakor

    A császár ideérkezése után mindjárt kiállította az egész felkelt N. sereget, megnézte, dicsérte, evett velünk és sietve visszatért Pozsonyba. Midőn a rendben álló lovasság előtt járt volna, osztályszámra ordították néki katonáink a vivátot. A szenvedő ember annyira megöregült, hogy alig esmertem meg. – Pozsonyt tegnap estve felé lövöldözvén a franciák, mintegy 40 ház hamuvá égett benne.
    A császár látogatásának az a következése lett, hogy holnap innen elmegyünk vissza Komárom felé, s onnan azt tartom beljebb. Az ellenség is nagy erővel Komárom felé húzza magát. Én kedvesem! naponként tovább esem tőled. De ha még egyszer hazajövök, úgy összeragadok veled, hogy semmi történet el nem választ. Vigyázz egészségedre. – Míg az ellenség országunkban kereng, maradj Veszprémben. A püspököt tiszteld nevemmel. Isten veled – s örök szerelmem. Szeresd
                                                            Sándorodat

    3.
Kis-Bér, 1809. szeptember 19.

        Édes Kedvesem!
    Bubna megjött. Napóleon egy briliánt gyűrűvel és pixissel ajándékozta meg, úgy beszéltetik. Maga kezével írt Ferenc császárnak. Úgy vélik, hogy hajlik a békességre. De ha igazak a hírek, melyeket itt közlök, tehát minden órán kiüt a háború. Következendő hírek járnak itten:
Az angolok szabad kereskedést a tengeren, – Cap d’Esperancenak visszaadását, – és örök frigyet ígértek a hollandusoknak, ha melléjek állanak. Úgy mondatik, hogy a hollandusok igen is kaptak ezeken, és Lajos Napóleont, az ő királyokat meg is fogták volna. A hollandus katonák széjjel mentek. A hollandus flotta az ángoloktól elvétetett, és már Brüsszel felé járnak. Az bizonyos, hogy Napóleon Massénát 30 000 emberrel sietve küldötte Hollandia felé. Soprony vidékéről a franciák mind Bécs felé takarodtak; legnagyobb erejök Znaym és Brünn között áll. A győri franciák igen kedveznek a mi tisztjeinknek.
    A tirolok már Olaszország fel ki-kicsapnak.
    A franciák által elfoglalt helyekben az újságok azt írják, hogy József Napóleon ismét Madridba ment nagy pompával. Különös tudósítások azt bizonyítják, hogy a spanyolok és angolok már egész Bayonne-ig jöttek.
    Németországban mindenütt nyilván mutatja magát az elégedetlenség. Olaszországban szintén úgy.
    Talán megtellett Napóleon gonoszságainak mértéke? Talán meg akar fordulni a kocka? – Talán csak költött hírek ezek, hogy a kétségbeesettek új reményekkel teljenek meg? – Én csak közleni akartam veled. A napokban elválik, hogy háború lesz-e vagy békesség.
    Ha még ki nem üt a háború, tehát a herceg Zircre fog menni. Ha történetből a prior invitálni találna benneteket – el ne jöjjetek, ti asszonyok, leányok! Rosszul esne a dolog. Fontos okokra nézve mondom ezt. Most a herceg ismét Komáromban vagyon, holnap jön vissza. Minálunk semmi újság sincsen. A badacsonyi szüret iránt írni fogok Palinak, megírom akaratomat.
    Tónit, Katinkát, Gyurit csókolom. Köszöntetem a Bezerédy kisasszonyokat. Isten veled! Téged ezerszer ölellek és csókollak
                                                                        Sándor

20-dikán, estve.
    A főherceg most jött meg Tatáról. Jó kedve vagyon. Azt beszélik, Bubna azt mondotta volna, hogy 50 procentóval jobbak volnának a békességnek pontjai. A Congressus mintha nem is volna. Az udvar mindenestül Budára vette magát. A kincset is visszahozták oda ismét. A császárné holnap megy oda Tatáról. De a környülállások és készületek olyanok, sőt mindennémű rendelések is, hogy a háborút elkerülhetetlennek ítélhetjük. A fegyvernyugvást Napóleon láttatik húzni akarni. A franciák azt tartják, hogy a császár örömest megbékülne, de a magyar nemzet nem akar. – A mi szárnyainkat ismét metélni kezdik, nevetném, egyszerre csak Budára küldenének minket is. Ezen a tájon csaknem minden határ felsáncoltatik. Komárom tája annyira fel van árkolva, hogy egyszer csak elszakad és Budáig úszik a Dunán. – Hollandiában még a zsidók is mind az angolok részére állottak.
    Megesik nékünk, ha a háború éppen a szüret idejében üt ki, midőn mind a Palinak, mind az Ág Ferkónak a háznál kellene maradni. – A hercegnek egy bizonyos házi rendeléséből is bizonyosnak tartom a háborút. Isten veletek.