Áprily Lajos: Faust ünnepén

Barkás fűzek között a tóban
tükröt talál az ég-azúr.
Cigánytanyán, kamasz kezében
hallelujázva zeng a húr.

Milyen jó volna most örülni,
dalolva, mint a húr örül.
A bánat fekete kutyája
sötét ívben körül-kerül.

Riasztgató mozdulatomra
alattomos körrel kitér.
Öreg házak során lapulva
alkony felé hazakísér.

Sugártalan könyvtárszobában
elér, babonásan megáll
s fekete álarcát ledobja
a  halál!