Erdélyi József: Apám sírja
A kisárpádi temetőben:
ott van a sírja valahol,
az apám sírja, még nem láttam.
Az ember nem zarándokol,
apja sírjához sem manapság, –
sokbakerül az útlevél…
Örül az ember, ha az ország
szűk határán belül megél.
Apám sírja, túl a határon:
külföld!… A föld alakja gömb. –
Kié lehet a középpontja?!…
Közös hazánk az anyaföld,
s atyánk az Isten, ki teremtett
eget-földet, fénylő napot,
s felhőt, amin, vihar után,
hétszínű szivárvány ragyog.
Úgy feszül, ível a szivárvány,
mint a mennyország kapuja, –
mint valami nemzeti zászló:
az emberiség zászlaja.
Úgy lobog a fekete felhőn,
mint egy fekete kalapon,
az én örökbékét idéző,
nemzetiszínű szalagom…