Dutka Ákos: Nézem a kezem

Uram, ha egyszer fiam születik,
Adj neki harcos, verekedő öklöt,
Ne ilyen sima játékos kezet,
Amit a sorsom átoknak öröklött…
Heverő urak öröke e kéz,
Szereti az aranyat, a selymet,
Átkos örökség: halavány kezem
Ó be utállak… Ó be szeretlek…

Szeretem a szeme, ha játszani lát
Asszonyi hajjal virággal, rímmel
S ha egy-egy kínnal szerzett aranyat
Boros jó kedvvel léhán gurítsz el; –
De mikor ócska kalapomat véled
Emelteti a koldus alázat,
S úri ajtókon – ahelyett, hogy ütnél –
Halkan kopogtatsz, – ó be utállak.

Hárfapengető halavány kezem
Te mérted rám a sorsom, az átkom
Heverő játék, tétova lágyság
A bűnöm, s a kezem utálom,
Uram, ha egyszer fiam születik,
Adj neki harcos, verekedő öklöt,
Ne ilyen sima játékos kezet,
Amit a sorsom átoknak öröklött…