Oláh Gábor: A kis káplár

Orosz puszták, ingoványok, üzenjetek már:
Szegény öcsém, a kis káplár, merre, merre jár!
Van-e ágya, takarója?
Kicsoda a pártfogója?
Orosz puszták, ingoványok, üzenjetek már!

Álmaimban szomorúan vissza-visszajár,
Kék szeméből véres könny hull, s valamire vár.
Olyan szennyes a ruhája,
Olyan sápadt az orcája.
Álmaimban szomorúan vissza-visszajár.

Volga mentén repülj lelkem, repülj, bús madár.
A kis káplár sátoráig lankadatlan szállj;
Csillagfénnyel szállj le rája:
Édes legyen álmodása.
Volga mentén repülj lelkem, repülj, bús madár.

Aranyláncát álmaimnak, óh kösd össze már,
Egy égbolttal hadd hajoljon ránk a büszke nyár.
Szívünk nála, szíve nálunk,
Tündér hídon lopva járjunk.
Aranyláncát álmainknak, óh kösd össze már!

Édes anyánk, kis katonám, egyre visszavár,
Reményének gátat nem vet idő, sem halál.
Ha szíved rég elporladt,
Ő csak remél: holnap, holnap…
Koporsója bezártáig, szegény, egyre vár.