Darnay Kálmán: A gyöngysor legendája

Gersei Petho cimerZala vármegye főispán székét megült Petheő Nádasdi-Csoponnak (Csapó) nemzetségből származott. A Petheők családalapító őse Péter volt, kinek János fia akkor vette fel a „gersei” előnevet, amikor vitézkedése elismeréseként Zsigmond király 1403-ban beleültette a Kisfaludy Sándor által megénekelt Kemend várába. A hűtlenségükért erősségükből kitessékelt Kemend-család utódai mindig kedvelt hívei voltak Szent István koronáját viselő királyainknak, akikre sokszor rásugárzott a királyi kegy. Zsigmond 1432-ben Petheő Lászlót és Pétert Rezi vár urává teszi, a várőrség fenntartására hozzáadja Keszthely (Kestel), Tomaj, Rezi, Falud és Zsid falvakat. A Petheő-nemzetségnek Horvátországban is hatalmas birtokaik voltak, így osztozkodáskor két ágra szakadt a család. Pétert uralták zalai birtokaik Tátika, Rezi várával együtt. Írott feljegyzés maradt az utókorra, hogy Petheő Miklós és János megnövelt birtokuk: Kesthel (Keszthely), Szántó, Thamán, Falud, Wathka, Kováchy, Hidegkút után egy forint hadi adót fizettek. Egyébként is többször rámosolygott a szerencse a Petheő-nemzetségre. 1476-ban György a király udvarmestere lett Jánosra szállt Gulácsy Antal magvaszakadtával a nagykiterjedésű gulácsi birtok.

    De nemcsak vitézkedő urai voltak Tátika és Rezi várának, hanem híres nagyasszonyai is. A késői utódok ajkán megöröklődött György hitvesének, Rutkay Katának szívjósága. Sőt, ha a várurak koccintgatásai közben elejtett szavainak hitelt lehet adni, úgy Petheő János uram udvarmesteri méltósága szépséges hitvese, Pósafy Zsófia virágfakasztó mosolyának volt az elismerése. A rossz nyelvek azt mesélik, hogy Buda várában tartott udvari estélyen ő volt az egyetlen nagyasszony, akit Mátyás király táncba szólított. Sőt enyelgő szót is váltott vele amikor keblére simulva együtt járták a karingóst.

    Még nagyobb volt Tátika, Rezi várkisasszonyainak híre-neve. Még a regösök is dalra szedték az ékes fejhordozású Krisztina várkisasszonyt, Petheő Tamás leányát, ki szekcsői Herczeg Miklós, Tombo János és Henye Bernát személyében három férjet szaggatott el. Külön dalpengetés zengett Frakszin nagyasszony Zsuzsika leányáról, ki férjhódításban méltó párja volt Krisztina leányzónak.

    Nagyvirtuskodó fővitéz volt Petheő György uram. Ha az ellenkező természetek egymáshoz való lelki vonzódásában hinni lehet, úgy nagy szerelemben élhetett Rutkay Kata hites urával. Mióta a királyi hatalom – rövid birtoklás után – a zsarnok főurat, Szentgyörgyi Vince Lászlót kitessékelte Zobyka erősségéből, új élet költözött Kata asszonnyal Tátika várába. Még a várudvar virágai is illatosabbá lettek az új várasszony keze nyomán. Nyitva állt Tátika kapuja boldog-boldogtalannak. Vendéglátó asztalánál nemcsak a főúri jóbarátok, de a rongyokba csühődő jobbágyok, vándor diákok is megtörölték szájukat.

    Zobyka erdősségéből felhangzott a napot búcsúztató madárdal. Az őrség lármája is elült a várudvarban. A porkoláb fáradt lábait a várkapu lócáján pihentette, amikor őszszakállú – zöldturbános öreg kért bebocsátást. A selyemkaftános török nagy zavarba hozta a porkolábot. Sietett is Kata nagyasszonyhoz, hogy betessékelje-e a lábain dülöngő vándort. A vár erkélyén üldögélő nagyasszonyt is meglepte a váratlan jövevény. Jószívének megnyilatkozásába ezúttal asszonyi kíváncsisága is belemarkolt, amikor megszólalt:

    -Vezesd elém! Majd megmondja, mi járatban van?

    Nyomban le is sietett a lovagterembe, odavezettette az idegent. A dongaboltos fogadónak főfalát a Petheő-ősök harci készségei tették csillogóvá. A magyar ember ősidőtől fogva mindig szerette a fényt, a pompát. Különösen, ha idegenekkel került szembe. Petheő György uram pedig sokat adott ősi nemzetségének híre-nevére. Mint Péter ősük egyenes leszármazottjára nemcsak a levelesláda függőpecsétes családi iratai s könyvtára szállt reá, de Tátika tornyos szobáiba kerültek vitézkedő elődeinek fegyvereivel a diadalmas harcok emlékei is. A lovagterem közepén szőnyeggel leborított emelvényén ágaskodott a csúcsíves faragású várúri karosszék. Abban trónolt György úr várünnepségek és hivatalos fogadtatások alkalmával. A terem sarkaiból kifénylettek János és László ősök páncélöltözékei. Hollós Mátyás korában lovagi bajvívásokon használt torna-vértezetek. Felettük nyújtózkodtak a tűzlángnyelves (Oriflammé) Szűzmáriás harci lobogók. A fal közepét fodrosszegélyű, vércsatornás lángpallos, az élet-halál hatalom várúri jelvénye foglalta el. Mellette sorakoztak az elmúlt három század harci készségei. Címer, vésett szablyák, alabárdok, parittyák és számszeríjjak, szakállas lándzsák, ostrom-villák. A félholdalakú partizán mellett torna-gerelyek, harci nyársak, tüskés lándzsák, csatabárdok. Hadi-sarlók, lobogós kopják, hajítódárdák, lándzsa-szuronyok, körte-alakú gerezdes és szárnyas buzogányok. Torna-, üst-, és kagyló-sisakok. Páncél-kesztyűk, teknős. és tárcsa-pajzsok. A hímes csatár felett, a piros szattyánbőr tegez. A rézveretes puzdrá-ból nyílhegyek ágaskodtak ki.

    Tátika úrnője alig telepedett székébe, amikor a porkoláb által feltárt ajtón át ingadozó léptekkel betámolygó öreg Kata nagyasszony lábai elé borult, s tört magyarsággal megszólalt:

    -A mindenható Allah küldje fényességét életed útjára! Két marokkal szórja reád kincseit! Ha majd elkívánkozol ősanyádhoz, nyissa meg számodra a túlvilági örök élet boldogságának kapuit. Tetézd meg szíved jóságát, adjál menhelyet főúri várad egyik zugában, hogy pihenést találjon a vándorlás útjában elpilledt testem.

    Kata nagyasszony aranyhímes, zöld kaftánjáról első pillanatban felismerte, hogy előkelő keleti főúr roskadozik előtte. Szívjóságának melegségével puhapárnás karosszékbe tessékelte. Illatos tyúkmonyos bort forraltatott nagysebtiben, hogy erőre kapjon. A soha nem élvezett erős italtól, beleköltözött a mesélgető szó az idegenbe. Mire felkúsztak az égbolt virrasztói, a napkelet örökös vándora el is beszélte életének kalandos történetét Kata nagyasszonynak:

    Mahmud aga II. Szulejmán nagy szultánnak – kit nemzete „el kanuni” dicsőítő névvel ruházott fel – mindenható bizalmi ember volt egykor, ki kaftánja zsebében érezte a reá váró pasa-méltóság fermánját. De hogyan, hogyan sem – asszonyi ármánykodás révén – selyemzsinórral cserélődött ki előléptető okirata. Vándorbottal a kezében az elől bujdosott. Idegen országokat rótta évek óta, ahová nem ért el a mindenható szultán lesújtó keze. Így jutott el hazánkba is. Hamarább, mintsem Szolimán hódító hatalma, Nándorfehérvár elfoglalása után, megvetette lábát a magyar földön.

    Szulejmán korának ifjúságában ült bele Sztambul trónszékébe. Kedvencét, Mahmud agát, Perzsiába küldte követségbe Izmail Szefidhez, a mindenható nagyúrhoz, aki nemezti alapra helyezett országában először vette fel a sah uralkodói címét. A török szultán követét nagy kedvességgel fogadta Perzsia ura. Megmutatta neki kincses palotáit. Fényes lovaskísérettel beutazták Arméniát és Mezopotámiát. Utazása befejeztével Mahmud aga a Perzsa-öbölben zöldellő Bahrain sziget-csoport székhelyén, Manameh-ben vert pihenőtanyát. A datolyaültetvényektől illatozó szigetországban – a szunnita-mohamedánusok között – új otthonra talált a hevesvérű aga. Izgatták a néger vérrel kevert arab asszonyok tüzes pillantásai. Kincs utáni vágyakozását felkeltették a fehér szamarak országának gyöngyhalászai. Különösen, mióta Edriszi, az arab földrajztudós kutatásai nyomán megismerte a gyöngybúvárok mesterségét és a szivárványos fényű drágagyöngyök százados legendáit. Az ó-hindu regék szerint Nizam hónap tavaszi esőcseppjei a szájtátogató nemes kagylók kelyhében igazgyöngyökké válnak. Tisri hónap őszi virághullása között a nemesgyöngyök megsokasodnak a nereidák által kagylókban felfogott harmatcseppektől. Akik leánytestükkel napkeletkor ott ringatódznak a tenger hullámainak habfodrai között. De legjobban izgalomba hozta Mahmudagát a bűbájos, jövőbe látó Hyas arabs jósnő mesélgetése: „Akkor jut csak megmérhetetlen értékű gyöngysor birtokába, ha bejárja a gyöngyhalászok kunyhóit, s összegyűjti a rózsaszínben játszó ezüstfényű gyöngyszemeket, amelyek a nereidák királynőinek emlőiből kihullatott tejcseppektől nyerték a nap tündöklésével vetekedő örök fényességüket.”

    Azóta nem volt nyugalma Mahmud agának. Selymes kaftánja rejtett erszényének arany-csörrenésétől kinyílottak a gyöngyhalászok ládáinak rejtett fiókjai. Onnan kerültek elő a borsónagyságú, csodásfényű, igazgyöngyök. Ősztől tavaszig rótta Mahmud a búvárok kunyhóit, míg összegyűjtött egy asszonyi nyakravalót. Gyöngysorának büszkesége az a mogyorónagyságú gyöngyszem volt, melynek ragyogásába beleköltözött a szivárvány minden színpompája. Nagyboldogan búcsúzkodott el Mahmud aga Bahrain vendéglátó uraitól. Hej pedig, ha megérzései sejtetik vele jövőjének sorsát, visszadobta volna a tenger hullámsodrai közé drága kincsként őrzött gyöngysorát. Ez a nyakékesség törte derékba fényesen megindult életpályáját. Ez akasztotta nyakába küzdelmes bujdosásának vándor-tarisznyáját is.

    Mahmud aga málhái összecsomagolva, lakásának előcsarnokaiban gubbasztottak. Kíséretéül szolgáló iszpáhiák, paripáikat ápolva készültek a másnapi utazásra. Akkor érkezett – váratlanul – Manszur khánnak búcsúlakomára szóló meghívása. Manszur khán, Bahrain-szigetek mindenható ura, Izmail Szefi sah bizalmi embere volt. Az ő lángelméjében született meg Perzsia nemzeti alapon való újjászervezésének gondolata. De nevét közismertté mégis leányainak szépsége tette, nemcsak a szigetországban, de Arméniában és Mezopotámiában is. A legénysorban lévő perzsa, arabs előkelőségek vágyakozva gondoltak Manameh rózsáira. Kiknek szemetüze versenyt ragyogott az esthajnali csillag fényességével. Hamvas testük lengesége elhomályosította a tenger hullámfodrain ringó mesebeli nereidák bájait. Száz kérője akadt Manszur khán leányainak, különösen Saphienek, kit most fakasztott virággá Bahrain kelő napja. De a szigetország hatalmas khánja nemcsak családjának szaporítását célozta. Hanem leányainak szépségében olyan tőkét látott, mellyel hatalmát is növelheti. Így nagy rostálást végzett a Saphie kezéért esengő főurak között. Manszur khán a szunnita-mohamedánok hitét vallotta, így vallásrokonságban is állt Mahmud agával. Mahmud daliás férfiszépségén szívesen csúsztatták tekintetüket a rácsos ablak mögött rejtőző szépséges kadynok. Sőt még az udvartartásban szolgálatot teljesítő gediklik és odaliszkok is. Egyébként is kedvére való volt a török szultán követe, kit, ha családjába kapcsolhatna, megnyílnék számára Sztambul kapuja. Manszur khán cselvetése, hogy Mahmud aga szeme megakadjon leányai szépségén, sikerrel járt.

    A tengerben fürdő nap sugarai aranyrojttal szegélyezték a sisteregve habzó hullámfodrokat. Fényárban úszott Manszur khán oszlopdíszes kéjlaka, amikor az ünnepi díszbe öltözött aga iszpahiáinak kíséretében elindult a búcsúlakomára. A zöldlombos kert bejáratánál paripájáról leszállva, elbocsátotta kíséretét s egyedül lépett a kert árnyas sétaútjára.

    A tavasz nizám hava végét járta. A szárnyas levelű datolyapálmák hasadozó torzsáiból kiágaskodó sárgavirág füzérek illata ráfeküdt az alkonyat levegőjére. Akkor ütődött Mahmud fülébe a leánybeszélgetés csicsergő szava. A másik pillanatban már a látománytól megbűvölve, gyönyörködött a török aga, a pázsiton heverésző leány szépségében. Fiatalságának eddig nem érzett vágyakozása markolt szívébe, amikor tekintete találkozott Saphie éjszemeivel. Zavaréban lépteit meggyorsítva, igyekezett vendéglátó gazdájának várszerű kastélya felé. Zakatoló szívének megérzései sejtették, hogy váratlan szerencséje, életének új állomásához sodorta. Onnan jut majd el életboldogságának ösvényére.

    Mire Manszur khán búcsúlakomája után a selyempárnás szőnyegeken ejtőzésre került a sor, Mahnud agának agyában megérlelődött elhatározása. Manameh rózsáinak csodahíre már régen felkeltette vágyakozását. Most pedig a mindenható Allah kezét látta, hogy útjába vezérlete Bahrain leánycsillagainak legszebbikét. Saphie ragyogása, mint a tele hold fényessége bevilágítja életútját. Egyedül az okozott töprengést a hithű agának, hogyan tehet eleget a szunnita- mohamedán leánykérés-szokásának. Édesanyja helyett kit küldjön a leánynézés kullogójába a hatalmas Manszur khánhoz. Ki olvassa le a leány tekintetéből, hogy családadó anya egészséges teste rejtőzik-e a selymes feredzse alatt. Töprengéseinek Manszur khán sokatmondó kijelentése vetett véget. Sörbet szürcsölgetése közben értésére adta az agának, hogy szívesen fogadná családjába. Mahmud aga boldogságának kitörő érzésével ölelte át apósát.

    Mahmud aga útrakelése elhalasztódott. Kíséretével nyomban beköltözött Manszur khán oszlopos palotájába. Annak selyemszőnyeges szobáiban élte át szerelmes asszonyával a nászhónapok örömeit. A kastélykert pálmafáinak torzsáiból a nyári nap friss virágot fakasztott. A sárguló kelyhek illatától keltek új életre szerelmi megérzéseik is. De bizony elkövetkezett a levélhullató ősz Tisri hava s Szulejmán sürgető parancsának engedelmeskedve útjára kelt a fiatal pár, tanyát verve sztambuli otthonukban.

    Mahmud aga ki sem pihenhette hosszú utazásának fáradalmait, jelentkeznie kellett mindenható uránál, Szulejmánnál, hol beszámolt küldetése eredményéről. Sokat mesélt Perzsia és Bahrain szigetcsoportjának természeti kincseiről, dús növényzetéről, gyöngyhalászatról, a tengerfenék megmérhetetlen kincsesbányájáról. Mahmud aga mesélgetése az országa határait terjeszteni vágyó szultán érdeklődését túlon-túl felkeltette. El is határozta, hogy megveti lábát és urává lesz Arméniának és Mezopotámiának. Nyomban összehívta hadvezéreit, ki is tervelték hódító hadjáratuk útját. Mégis majdnem egy évtized múlt el, míg diadalmas serege vágyakozásának tartományait meghódíthatta.

    Saphie szépségének híre hamar eljutott a szerájba. Fel is keltette Roxolane, a haszeki szultána kiváncsiságát. Roxolane volt Szulejmán háremének fejedelemasszonya. Nemcsak csodás szépségéért, okosságáért bálványozta császári ura. De szerelmük zálogának, a trónt váró Szelimnek is ő adott életet. Kiért Musztafát, a más anyától szült első fiát, közös akarattal fosztották meg a földi élettől. Saphiet nagyon megszerette Roxolane, aki kedveskedő szavának behízelgő dallamosságával hirtelen hozzáférkőzött szívéhez. Sztambul két legszebb kadynja elváltatlan barátokká lettek. A nyugvó nap bíborában párosan rótták a kőfallal körülkerített szeráj-kert árnyas útjait. Együtt mártogatták harmatos testüket a márványmedence édes vizének fodraiba. Roxolane simogató keze még Mahmud aga előmenetelének útját is egyengette. Ezzel is kedvében akart járni barátnőjének. Mahmud aga már markában érezte a lófarkas pasa-jelvényt. Hirtelen támadt nyári zivatarként akkor szakította ketté az asszonybarátság összekötő fonalát Saphie gyöngysora.

    A Szerájban fényes estélyt rendeztek a szultán kandynjai, melyre a pasák asszonyaival együtt Saphie is hivatalos volt.

    Az idegen országból Sztambulba származott Sophie most érkezett el az asszonyi virágzás legigézőbb állomásához. Külsejében ha át is vedlett török asszonnyá, barna-piros arcának hamva megőrizte az ázsiai szépségek üdeségét. Ezúttal pedig önmagán túl akart tenni Mahmud aga hitvese. Szebb, hódítóbb kívánt lenni Roxolanenál, a kadyn-vágyakozás koronátlan királynőjénél. Öltözködésben túl akarta szárnyalni Sztambul pasáinak kincses asszonyait, kiknek ma este mutatkozik be először. Manameh-ből magával hozott odaliszkjével előkerestette gáze szövésű feredzsé-jét, melynek színpompája versenyt ragyogott a tenger vizének tükrével. Az asszonyi bájakat simogató feredzsét akkor öltötte Saphie először testére, amikor anyai kadynja Mahmud aga örlelő karjai közé tessékelte.

    Saphie szépségének mindent elhomályosító ragyogását mégis gyöngysora adta. Ez törte ketté boldog életének rövid pályafutását is. Az asszonyszemek irigykedve tapadtak az aga hitvesére, amikor odaliszkjaitól kísérve közéjük perdült. Roxolane kezei is ökölbe szorultak, mikor keblére ölelte barátnőjét. A haszeki szultána tekintetébe idegen lakó költözött, irigykedésének benső megérzésétől. A csodálatos gyöngysorhoz fényben, ragyogásban hasonló még a szultán kincstárában sem volt. Így valóságos lelki dulakodást idézett elő Roxolaneban a gyöngysor utáni vágyakozása. Még arca is elborult, amikor tekintete – barátnőit tánccal szórakoztató – odaliszkjaira esett. Megbírja-e szerezni mindenható szultáni ura simogató keze, Sophie féltve őrzött kincsét? Vagy erőszakos kézzel kell-e letépni azt az irigyelt asszony nyakáról? Jöjjön, aminek jönni kell! Mi egy kadyn-élet, ha boldogságot hozhat a haszeki szultánának! Az álmatlanul eltöltött éjszakák sóhajtásai érlelték meg elhatározását. Letett arról a gondolatról, hogy a szultán segítségével szerzi meg a gyöngysort. Ki tudja, hiúságának vágyakozása találkozik-e nagyúri tetszésével? Kinek Mahmud aga is kegyence. Elvégzi ezt rövid úton az eunuchok főura, a kadyn-agaszi. Kinek nemcsak a korbács suhogtatásában telik gyönyörűsége. Az sem okoz nagyobb lelkifurdalást, ha zsákba varratott áldozatait elevenen süllyeszti Boszporusz hullámaiba.

    Mahmud aga és Saphie szerencséje volt, hogy Roxolane és a kadyn-agaszi titkos beszélgetését kihallgatta a belső szolgálatokat végző gedikli. Ki titkos imádója volt a férfiszépség számba menő Mahmud agának. Így menekültek meg, az éj sötétségének leple alatt, a biztos haláltól. Egy ideig Perzsiában rejtőzködtek. De világbujdosókká lettek, ahogy Szulejmán Arménia és Mezopotámia urává lett. A vándorlás rögös útja megviselte a törékeny asszonyt. Rövid pár év alatt meg is váltotta a halál vergődő életéről.

    Mahmud aga torkán megakadt a mesélgető szó. Szeme könnyei végigperegtek arcán, hűséges kadynjára való visszaemlékezéstől…

    A tejút milliárd csillagai már fenn virrasztottak az ég párkányán, mikor a vándorlás útjáról megtört agát Kata nagyasszony szobájába kísértette. Szívjóságának egész melegével értésére adva, hogy – szívesen látott vendéként – örökös tanyát verhet erősségében.

    Majdnem egy évtizedig volt lakója Mahmud aga Tátika várának. Még a vigyázó daru is barátságot kötött vele hosszú ott tartózkodása alatt. Az őrtálló madár – megszokottságában – már nem is harsogtatta trombitáló szavát, ha az ima szőnyegén térdelő aga recsegő hangján üdvözölte a napkeltét:

    „Allah il Allah, la illa illa Allah, ve Mohamed rasul Allah.”

    Az élet vándorlását kipihent aga, halálát érezve, elkészülődött Allah-hoz, a túlvilági örökélet mindenható urához. Haldoklásában magához kérette aranyszívű nagyasszonyát s hálájának megnyilatkozásaként puszpángfából készült ládikát nyújtott át. Arra kérve, hogy pecsétjét halála után törjék csak fel. Abban volt lezárva Mahmud kincses gyöngysora!

    Nehéz szívvel búcsúzkodott is el Kata nagyasszony öreg barátjától. Mégis büszkén ragyogott fel arca, mikor a vártövében zöld selyemturbánjában elhantolt aga végtisztességéről hazatérve, nyakára illeszthette öröklött gyöngysorát. Talán nem is a ragyogni vágyás asszonyi érzése melengette. De hogy anyáról leányra szálló olyan kincset szerzett nemzetségének, mely epekedő sóhajt vált ki a szomszédos várak nagyasszonyaiból. A sors keze által Kata nagyasszony ölébe hullatott kincse valahogy beleköltözött a tengeri hüllők nyugtalan vére. Így az örök vándorlás útjára termett. Ha hosszabb állomása is volt a gyöngysornak Tátika vasajtós kincsestára, rövid évek után mégis elkívánkozott útjára. Petheő Tamás legénybolondító Krisztina leánya nyakán is csak egyszer ragyogott fel a kincses gyöngysor. Azon az estén, amikor először találkozott udvarlójának, a daliás szekcsői Herczeg Miklósnak tekintetével, Petheő Krisztina öregedő korában órákon át mesélgetett Frakszin öregedő korában órákon át mesélgetett Frakszin asszonynak Mahmud aga gyöngysoráról. A nyakéknek akkor veszett nyoma, amikor Kecset Márton püspök talpasai rajtaütöttek Tátika várán. Pedig Sümeg nagyhatalmú püspöke színét se látta az asszonykincsnek. A legendás gyöngysornak már akkor meg volt írva keletről nyugatot, nyugatról keletet járó vándorútja, amikor Bahrain gyöngyhalászai nyirkos kagylóágyaikból kiszemezték.

    Sümeg várának őrségében évek óta tanyát vert Izmail nevű keresztény hitre tért pribék. Ki a somlyó-menti portyázásokból török fogolyként került Kecset püspök várába. Izmail alázatos modorának hízelgő szavaival úgy megnyergelte a vár lakóit, hogy még püspöki urának is kedveltje lett. Ő volt egyik vezetője a tátikai rajtaütésnek. A kincstár kirablása közben Izmail tekintete akadt bele a puszpángfa dobozba. Kaftánjába is süllyesztette nyomban a belsejében gubbasztó gyöngysorral együtt. De fekete szembogara akkor csillant fel igazán, amikor a portyázásból hajnali kakasszóra hazaverődve, kézrefogta kincses gyöngysorát. Még azt sem várta be, hogy a kelő nap feltolja tűztestét. Abba göngyölték be egykor az elhantolt török földi maradványait.

    Azóta naponként végig csúsztatom tekintetemet a sok ezer sírból kiemelt őskori koponyák tarlóján. Változatos színárnyalatú emberi fejekben képviselve van ott minden népáradat, mely ötezer év óta végiggázolt hazánk testén. A sümegi múzeum tárlójának tetején ágaskodik ma is az a török koponya, melynek homlokcsontja Mahmud aga zöldselymes turbánjából színesedett ki egykor. Ettől a látománytól tör utat a kisgyermek koromban nagyapámtól hallott mesélgetés, a gersei Petheő nemzetség gyöngysoráról, mely végzetének rendeltetése szerint Sümeg várába visszakerülve, vérben gázolva indult el utolsó útjára.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf