Bella István: Sóhaj és tükör
Köldökzsinóron lóg a föld?
Vagy közönséges kutyaláncon
kikötve kering föl-le, s föl
hogy a csillagok közt kilásson?!
A világűr korcs ebe? Az úr
„magánszorgalmú kutyája”;
Tengert nyálzik? Őrjöng? Tutul?
Szabadságát a holdra hányja
– saját kutyatálába – mit a
gazda elibe hajított,
s joga van fényesre nyalnia,
szabad akarata az indok?
Vagy: mert munkára és gyönyörre
teremtődtünk, nem holmi lánchoz:
Halottainkhoz van odakötve,
s minden élőhöz, hogy szálljon?!