Bella István: Áni Máni muzsikál
László Évának
Egyszer a szél volt a fésűm,
de inkább szájmuzsikám volt,
nap-zizegésbe takartam,
emeltem selymesen számhoz,
szája szélébe zönögtem:
zön-zene-zön-zene-zön,
álma szálába zonogtam:
zon-zana-zon-zana-zon.
Muzsikáltunk
muzsikámmal
muzsikásan
S hát mit látok a világban?
Táncol a porszem a fényben?
s véle
táncol a csillag magától.
Táncolnak párosával
A rügy a virággal
a gyökér fejfalombjával,
a sejt sugár-sudarával,
milliárd temető járja
milliárd élő világgal.
Mi meg
muzsikánkkal
muzsikásan:
zön-zene-zön-zene-zön,
zon-zana-zon-zana-zon.