Sajó Sándor: Huszárok
I. Dal
Nyíregyházi nagy kaszárnya,
A kapuja be van zárva,
Nagy kaszárnya kapujában
Sír a rózsám nagy bújában.
Megitatnám a lovamat,
Tisza vize merre maradt?
Megfáradt ló, rozsdás kengyel,
De bús ország ez a lengyel!
Szegény lovam, merre jártunk?
Nyugodalmat hol találunk?
Isten bírja huszár sorsát,
Isten hozzád, Magyarország!
II. Limanova
Limanova, Limanova…
A huszárnak nincsen lova;
Nincsen lova, csak puskája,
Azzal roppan a muszkára,
Nincs puskája, van dorongja,
Muszkahadat azzal rontja.
Limanova, Limanova…
Huszár karja nem tétova,
Sújt a dorong jómagyarán,
Egyet érted, édesanyám!
Egy másikat a rózsámért,
Valamennyit szép hazámért!
Limanova, Limanova…
Már most innen merre, hova?
Új csatába, frissebb bálba,
Véres bálba, bús halálba;
A huszárnak lesz még lova,
Isten hozzád, Limanova!
III. Gorlice
Gorlicei csatasíkon
Piros virág ne virítson,
Ez a szín ott gyászt jelent;
Piroslik ott domb meg árok,
Ott feküsznek holt huszárok,
– Pirosruhás tört virágok –
Hej, egy egész regement!
Gorlicei csatatérre
Könnyet sírni annyi vérre
Égbül szállnak angyalok;
Mennyi tört kard, véres mente,
Pirosruhás szép levente,
– Világ legszebb regementje –
Mind magyar és mind halott!
Gorlicei csatazajban
Angyalsereg lebben halkan
S égi himnuszt énekel,
Hősök lelke ott az árnyon
Angyalölben, angyalszárnyon
– Mint az illat, mint az álom –
Lengve száll az égbe fel…