Szécsi Margit: Március 15.
Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.
Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya
vívta a zöld levegőt.
Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket. . .
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett.
Ifjúság égő álmai
Én nem mondok le semmiről-
ezért szorultam mint gyerek.-
Álmok rablója vagyok én,
szikár, szilaj, - kezemben tőr.
Egy csók lesz az én éltetőm,
egy cselt nem rejtő szűz mosoly.
Ifjúság égő álmai!
Én nem mondok le semmiről.