Bella István: Történelem

Mondják: lejöttek a fáról. De én is
velük mentem: én, a fa!
Gyökereim az utat velük lépik,
göcsörtjeik időim ág-boga.

Viszem őket koronámban végig.
Ott makognak, sokadnak, szapora
fajként nyüzsögnek, egymást tetvészik,
idétlen, sok majom-pofa.

Elhagyom-e Őket? No iszen!
Ha elengednék egyszer a kezem,
ha kibújnának lombomból valaha;

És vagy Ők, s Ők maguk a Fa;
a törzsük törzsöm, s a történelem
– idegrendszerem – bűnük bolyhozata.