Sinka István: Kicsi nép nagy bánattal
Egy hang a szlovákokhoz
Nézzetek erre... Ragyog a völgy!
Két út az útatok... Egyik a bánat
s fukar régi kövek... A másik:
ot,t ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak.
Úsznak, ringanak... s hazát lelve
jöhettek rajta énekelve.
Mert hova mennétek e nagy világon
másfele?... Kicsi nép nagy bánattal!
Sárga sziklák, aszu pityóka: ez lenne sorsotok,
s költőtök lelke is tört szárnyakkal
húllana le naponta... Jól gondold meg nép,
örök hegyi pásztor:
a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket.
Hegyek és síkok törvénye: együtt maradni –
Boldogtalan népek, mi így élünk örökre!
Jobb hát jönnötök – nekünk is arra menni
inkább, mint vér húllana és ágyú dörögne.
Jó lenne nekünk is – s nektek is oda át,
ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát...
Régen hallottam... már-már felejtem
a szót, a hangot – ide s tova –
apám mesélte: oly mindegy: ki honnan jött,
csizmája van, vagy bocskora:
búja,öröme egy marad
a hegyen úgy, mint a hegy alatt.
Jól van: a szabadságért ám kűzdjetek.
De úgy legyen, ahogy mondom:
más népekért egymás baját
ne kacagjuk ki bolondon.
Mert, ha nekünk kacagni jobb,
két táj bánata lesz nagyobb.
1939