Somló Sári: A mélységekből…

A mélységekből kiáltok!
A mélységekből – hová
Az Úristen igazságos
Büntetése sújt alá…

A mélységekből kiáltok –
S vádló harsogó szavam,
Hallja meg az aki fenn jár
S az is aki sírba van!

Vádolóm az őseimet!
Mert e vérrel vítt hazát
Vendégjogon – mindenféle
Idegennek adta át!

Vádolom szülő anyáink!
Mert az ősi faj helyett
Idegennel keveredve
Korcs nemzedék született…

Vádolom az ifjúságot!
Mert a sutban állt a kard,
Tivornyákban, dőzsölésben
Nyűtték el a hősi kart.

Vádolom a tanítókat!
Mert az ősi nyelv helyett,
Tanítottak horvát, oláh,
Szerb, tót, zsidó, németet.

Vádolom a földművelőt!
Mert az ősi földeken,
Kicsavarta a kezéből
Ekéjét az idegen.

Vádolom a katonát! Mert
Ha a véres harc megállt
Egy kis jó bor s nóta mellett
Ellenséggel cimborált.

Vádolom a bíráinkat,
Kik „szemért szemet” helyett
Kegyelemből mihasznává
Neveltek egy nemzetet.

Vádolom a papjainkat!
Mert Szent István örökén
Ős hitének egységeért
Nem álltak őst bástyaként.

Vádolom a hőseinket!
Mert a drága ősi vért
Kiontották idegenben
Idegenek céljaért.

Vádolom a becsületünk!
Mert nincsen egy foltja se,
Feledte, hogy farkas ordít
S hogy ordítni kell vele.

Vádolom a jóságunkat!
Mert mindenért megbocsát
S a rá követ hajítóknak
Megteríti asztalát.

Vádolom a bizalmunkat!
Mert az adott szóba hitt
S egyenlőtlen fegyverekkel
Egyenlőtlen harcba vitt.

Vádolom a fellegeket!
Mert villáma nincs elég
S hazugságot, árulást, bűnt
Szentesít a magas ég!

Vádolom a vádlóinkat!
A mélységekből, – hová
Az ő hamis, megtévesztő
Vádhalmazuk sújt alá…

Kiáltok a mélységekből!
A mélységekből! S szavam
Hallja meg az, aki fenn jár –
S az, aki a sírba van!…