Bálint Sándor: Kultusznyomok Rozsnyó vidékén

Rozsnyó vidéke különös tanulságokkal tükrözi vissza a szentistváni magyar haza felvidéki sorsát és a legszínesebb változatosságban őrizte meg a magyar katolikus szellemtörténet stílusrétegeit: vallásos koráramlatok, jámborsági divatok, szerzetes kultuszok gazdag egyvelegét, napjainkig érvényesülő hatását /1/. Ezen a tájon végződött az árpádkori magyar gyepühatár, amelynek emlékezetét a monasztikus rendek több, részben már elenyészett monostora jelzi. Ezeknek a monostoroknak rendszere egyrészt a felvidéki szőlő- és gyümölcskultúra északi határát, másfelől pedig a magyarság középkori nyelvhatárát is mutatja.

    A jánosi bencés-apátság nyitja meg a sort, majd a XII. század derekán jóval északabbra alapították a Sajó egyik mellékvizének, a Csermosnya-pataknak völgyében a hárskúti ciszterci-apátságot, amely csak a hitújítás korában enyészett el, talán a Bebek-család szekularizációs fanatizmusa tette tönkre /2/. A néphagyomány a cisztercieknek tulajdonítja a Csermosnya szabályozását, a grangia-rendszer nyomait a környék helynevei (Almás, Körtvélyes, Jablonca, stb) őrzik. Hárskút már a középkorban is kultuszcentrum volt, a hitújítás korában lappang, de Telekesy István plébános, a későbbi híres egri püspök, kegyhelyként restaurálja. A barokk-időkben nagyhatású búcsújáróhely, amely – nem a hívőnép hibájából – csak napjainkban sorvadt el. A látható hárskúti kultusz elenyészett, de a környék egyszerű híveiben Hárskút legszebb örökségét, a monasztikus középkor tiszta levegőjét, elragadtatott egyszerűségét még ott érezzük.

    A hárskúti monostorral egyidőben keletkezett a jászóvári premontrei prépostság, amely főleg a vidék (Mecenzéf, Stósz, Szomolnok, Gölnicbánya) bányakultúrájára gyakorolt kezdeményező hatást /3/, de néhány katolikus gócpont, lokális jellegű búcsújáróhely (Szomolnok /4/, Rudnok /5/) kibontakozását is a középkori premontrei áhítat ihleti. Egyébként maga Jászó is virágzó kegyhely volt a hitújítás előtt /6/.

    A monasztikus rendeket a középkor utolsó századaiban a népesség ütemes szaporodása miatt is a pálosok váltják fel, illetőleg egészítik ki, akik a hangonyi, gomaszögi, jólsvai kolostoraikkal /7/ a Sajó északi völgyében élő magyarság lelki gondozását tartják a kezükben.

    A monasztikusokra jellemző vidéki élet mellett lassan megindul a városiasodás is, amelyet a kolduló rendek megjelenése is igazol. Elég csak a gölnicbányai dominikánusokra /8/ utalnunk.

    Fölemelő dolog a középkori magyar katolicizmus misztikus gyepüőrző hivatására gondolunk. Monasztikus rendjeink messzire előretolt előőrsei a teokratikus magyar állameszmének. A környező „primitív”, mágikus telítettségű népekre is éppen ezzel: az államszervezés vallásos indítékaival, valami metafizikai fölénnyel gyakorolnak kitörölhetetlenül mély hatást, amelyet az újkor szellemi áramlatai csak gyöngíteni, de megsemmisíteni mind a mai napig nem tudtak. Monasztikus monostoraink nemcsak a magyarságot viszik előre a völgyekben messze a Kárpátok felé, hanem másajkú katolikus honfitársainkat is átnevelik és szentistváni haza, a Hungaria Sacra misztikus bűvöletébe igézik.

    A vidék gyepüjellegét az is elárulja, hogy számos ősi monostor (Jánosi, Jászó) és a középkori gyökerű plébániatemplom (Tornagörgő, Tornaújfalu, Rimaszombat, Hárskút, stb.) tiszteli védőszentjéül Keresztelő Szent Jánost, aki Krisztusnak előhírnöke, a pusztában kiáltó szava volt, tehát a gyepühatáron élő előőrs-magyarság a maga sorsa és a Szent élete között alkalmas párhuzamokat talált.

    A vidéknek Keresztelő Szent János mellett legkedveltebb középkori szentjei Szent Borbála és Szent Anna. Tiszteletük egyrészt gótikus jámborsági divatokban, másfelől pedig helyi kultikus szükségletekben gyökerezik.

    Szent Borbála a középkornak egyik legkedveltebb szentje. Tisztelői a legenda szerint abban a kiváltságban részesülnek, hogy halálos szerencsétlenség esetén addig életben maradnak, amíg az utolsó kenet szentségében nem részesülnek. Miután a bányászok folytonos életveszedelemben forognak, érthető, hogy különösen bányavidékeken virágzott fel Szent Borbála tisztelete /9/. Alig van rozsnyóvidéki templom, ahol ábrázolásával ne találkoznánk.

    Szent Anna tisztelete is hasonló indítékokból táplálkozik. A kultusz a középkor végén, a Szeplőtelen Fogantatás tanának előtérbe nyomulásával válik időszerűvé, főleg a franciskánusok buzgólkodnak a terjesztésén. E mellett különösen az asszonyok karolják fel női állapotukkal kapcsolatos ügyeikben-bajaikban Mária anyjának tiszteletét. Természetes, hogy különböző megfontolások alapján más hivatásoknak is kedvelt védőszentjévé válik, így a gazdasszonyoknak, csipkeverőknek, asztalosoknak és a bányászoknak /10/. A bányászok azért tisztelték, mert az ünnepére rendelt evangéliumnak a szántóföldön elrejtett kincsről, a jó gyöngyöket kereső kalmárról vett hasonlatait Szent Annára, illetőleg a bányássz hivatására is lehet vonatkoztatni. Nem csoda, hogy alig van magyar táj, ahol olyan gazdag változatokban bontakozott volna ki Szent Anna tisztelete, mint éppen Rozsnyó vidékén. A székesegyház középkori Szent Anna-kápolnájában gyönyörű XVI. századbeli kép látható, amelynek háttere az egykorú rozsnyai bányászéletet ábrázolja, mintegy a Szent mennyei oltalmába ajánlva összes mozzanatát.

    A Szent Annának szentelt Rudnok mellett a környéknek a másik Szent Anna-kegyhelye Körtvélyes: a kápolna a magyarrá honosult gótikának ismeretlen remekműve. A kultusz erejére mi sem jellemzőbb, hogy a környék református lakossága is a maga módján belekapcsolódott. Utalhatunk még a hangonyi pálos-kolostor, továbbá több plébániatemplom, azonkívül a XVIII. században épült rozsnyói franciskánus-templom Szent Anna-dedikációjára.

    Kedvelt régi szent volt Mária Magdolna is. Rozsnyó közelében van a Magdolna-forrás, fölötte középkori kápolna. A dedikáció jellemző fényt vet a középkor jámbor képzeletvilágára: Mária Magdolnát könnyhullatása miatt a források védőszentjéül is tisztelték. Ez egyúttal a búcsújárás vezeklő, tisztálkodó hangulatának is megfelel /11/.

    A középkor vallásos kultuszai a hitújítás idejében jórészt lappangani kénytelenek, de nem enyésznek el. A barokk-időben legnagyobb részük újjászületik, sőt újak is keletkeznek mellettük. A hitéletbe főleg a jezsuiták szőnek bele jellegzetes új szálakat. Egyfelől meghonosítják a római S. Maria Maggiore ősi, nagyhírű kultuszának, a Honi Boldogasszonynak (Mater ter admirabilis) tiszteltét, amely tudvalevőleg a XVII. század jezsuita pasztorációjában olyan nagy szerepet játszott. A római kegykép a legenda szerint Nagy Szent Gergely pápaidejében a pestist távoztatta el, amikor körülhordozták az Örök Városban. Rozsnyón a kultusznak ezt az oltalmazó, pestisvédő mozzanatát gyümölcsöztették, erre utal a székesegyházban látható Kép felírása is: fIDeLIs Mater soCIetatIs IesV, protegIto a pestIs Labe eXItIsqVe rosnaVIenses (= 1736)

    Szintén a jezsuita lélekgondozás sajátos stílusában gyökerezik a Pócsi Szűzanya rozsnyai tisztelete is. Még részletes feldolgozásra vár Máriapócsnak, a Pócsi Szűzanya kultuszának a habsburgi monarchia egykorú katolikus szellemiségére gyakorolt mérhetetlen hatása. A kultusz terjesztésében jezsuiták játsszák a vezérszerepet, akik a Képet úgy látszik uniós szimbólumnak, szándékaik misztikus erősforrásának tekintik. Régi jezsuita templomainkban (Kassa, Nagyvárad, Buda, Eger, Esztergom, stb.), de a Rend külföldi templomaiban, továbbá a jezsuita pasztoráció hatására egyéb templomainkban is (hazánkban főleg az egri egyházmegyében, ahol a csoda történt) megtalálható a pócsi kegykép másolata. Ennek bizonyára az volt az eredeti hivatása, hogy a Mária-kongregációk tagjai, de egyáltalán az összes hívek imádkozzanak előtte a schizma megszűnéséért, az unió sikeréért, amelynek a XVIII. században tudvalevőleg éppen a magyar jezsuiták voltak a legfőbb harcosai. Így került a Társaság rozsnyai templomába is a pócsi kegykép másolata /12/, amelyhez – mint a fennmaradt régi votívtárgyakból látható – a hívek egyéb ügyeikben is bizalommal fordultak segítségért.

    A Havi Boldogasszony és a Pócsi Szűzanya jezsuita kultusza /13/ mellett vidéken a katolikus barokknak egy másik igen jellegzetes áramlata, a kármelita jámborság is éreztette hatását. Izgalmasan érdekes feladat volna a spanyol katolikus lelkiség egyetemes európai barokk hatásában a magyar vonatkozások jellemzése is. Elégedjünk itt meg annyival, hogy ezek az ösztönzések Bécsen, illetőleg Prágán, egyszóval a Habsburg-udvaron keresztül értek bennünket. A kármeliták terjesztik a Kármelhegyi Boldogasszony és a skapuláré, a Prágai kis Jézus Maria cum inclinato capite, Szent József, Nagy Szent Teréz, stb. tiszteletét. Különösen a Skapulárés Boldogasszony örvend a hozzáfűződő nagy lelki kiváltságok (Bulla Sabbathi) miatt népszerűségnek. Barkán, Rozsnyó közelében a Kármelhegyi Boldogasszony helyi tisztelete külön búcsújáró kultusszá fejlődött. Valassik János barkai plébános Mária iránt való buzgalomból a budai kármelita priorhoz, fr. Anaklétushoz fordult, hogy a budai archiconfraternitas filiájául itt Barkán társulatot szervezhessen, amelyet egyébként XIII. Kelemen pápa már 1759-ben szintén főtársulattá emelt. A társulatnak mai napig messze vidéken vannak tagjai, így Mezőkövesd, Kassa, Miskolc vidékének, a Bódva- és Torna-völgyének katolikus magyarsága, továbbá messze környék szlovák és német néep nagy számmal keresi föl és veszi föl a skapulárét a búcsúnapon.

    A vidék katolikus barokk hitéletének Rozsnyó és Barka mellett harmadik, nem kevésbé jelentős élményforrása, Krasznahorka, az Andrássy-család nagyúri pietásából fakad. Krasznahorka vára a vidéknek régi nagybirtokosi középpontja, egyben az Andrássyak ősi fészke. A várkápolna a család kegyképét (S. Maria Advocata Familiae Andrássy in Arce Krasznahorka 1739), a híres Mariahilf-típusnak sajátos változatát őrzi. A krasznahorkai kultusz eredetéről, kialakulásáról nagyon keveset tudunk. Bizonyos, hogy először az Andrássyak jobbágyfaluit hódította meg, érdekesen példázva a barokk főúr és parasztság meghitt, a hierarchikus különbségek mellett is organikus kapcsolatát. Később azonban kisugárzott egész Gömör, Szepes, Abaúj-Torna megyére is. A Mariahilf-kegyképtípus tudvalevőleg törökverő dinasztikus szimbólum. Hódítási iránya Passauból kiindulva a Duna vonalán Bajorország, Ausztria, hazánk: főleg a Dunántúl, Pestkörnyék, Délvidék, tehát azok a tájak, amelyek közvetlenebb kapcsolatban voltak a törökséggel. A krasznahorkai kép aligha a török vonatkozások miatt került ide, sokkal valószínűbb: az Andrássyak dinasztiatiszteletéből. A kultusz különben hanyatlóban van.

    A vidék, mint szakrális tája a XIX. század folyamán meglehetősen elárvul, a középkor és barokk nagy kultuszáramlatai inkább csak vallásos néphagyományként élnek tovább, a jozefinista pasztoráció nem sokat törődik velük. Így főleg Hárskút és Krasznahorka kallódó sorsáról, a századvég lelkipásztorainak érzéketlenségéről kemény és fájdalmas szavakat tudnánk mondani. A vallásos néplélek dús televényéből azonban az uralkodó korszellem ellenére is új, illetőleg újszerűen átélt kultuszok sarjadnak ki.

    A XIX. század legnagyobb katolikus élményei közé tudvalevőleg a Lourdes-i Jelenés tartozik. A század agnoszticizmusra hajló szelleme meglehetősen tanácstalanul állott Lourdes előtt, viszont az „elmaradt”, sőt „babonás” népet, amely éppen ezen a tájon annyit megőrzött a középkor szakrális szelleméből, lelki fogékonyságából, a csoda valósággal igazolta. Így történt aztán, hogy Lourdes analógiájára és ihletésére katolikus parasztságunk sorvadni kezdő misztikus-mágikus energiái valósággal felszabadultak. Nem véletlen, hogy a kultusz nálunk éppen faluhelyen terjedt el, mert népünk a jozefinizmus sivatagjában szinte elepedt a vallás misztikus forrásai után. A lourdes-i kultuszt villámgyorsan nosztrifikálta, amit egyebek között az is bizonyít, hogy a múlt század második felében többfelé hírlelték, hogy a Szeplőtelen Fogantatás hazánkban is kinyilatkoztatta volna magát, azaz megjelent volna paraszti híveinek. Így a rosznyóvidéki nép jámbor, legendaszülő-képzelete a Hosszúrét határában csörgedező Buzgó-forrást ruházta fel lourdes-i attributumokkal. Mondják, hogy a kilencvenes években néhány hosszúréti kislány, név szerint Szakál Júlia, Dóczi Mária és a ma is élő T. E. egy májusi napon elmentek a Buzgóhoz virágot szedni. Egyszerre csak Szakál Júlia Máriát vélte a fák között lebegni, a többiek azonban nem láttak semmit sem. A Szent Szűz többször is megjelent volna Julinak. A látomás a környék népét nagy lázva hozta, megindultak és napjainkban is tartanak – ha megritkultan is – a zarándoklatok. A Buzgót a Lourdes-i Barlangra emlékeztetően építették ki. Az egyszerű hívek ma is meg vannak győződve Szakál Júlia látomásának valóságáról /15/. A kegyhellyel kapcsolatban csodás gyógyulásokat is emlegetnek, a forrás vizéből szemfájásról visznek haza. Nem tartozik ebbe a dolgozatba az összes felmerülő szempontok és mozzanatok értékelése. Elég az hozzá, hogy Buzgó a vidék népi vallásosságában ma is tényleges szerepet játszik. Oktalanság volna bántani. Buzgó példája egyébként azért is tanulságos, hogy a vidék népének vallásos organizmusa még nem merevedett passzív hagyománnyá, nem zárkózik el új élmények, korszerű dogmatikai tételek befogadása elől: nemcsak tudomásul veszi, hanem töretlen érzelmi világa, vallásos képzelőereje, artisztikus formaérzéke segítségével teszi őket magáévá /16/. Buzgó azért is érdemes a figyelmünkre, mert a népi vallásos önellátás sajátos példáját láthatjuk benne. Hárskút, a gótikus kultuszok, Krasznahorka, Rozsnyó, Barka annyi lelki tőkét halmozott fel a vidék lelkében, hogy valóságos időben, a XIX. század megpróbáltatásai között íme a nép fogalmazza meg a maga számára a legfrissebb kultuszok egyikét, anélkül, hogy a hagyománnyal és tekintéllyel ellentétbe került volna. Ez a tény mindenesetre a szakrális kultúra meglepő készségének bizonysága.

    Fejtegetéseink végére jutva, megállapíthatjuk, hogy a táj hitéletének majd ezeréves folytonosságában visszatükröződnek és napjainkig hatnak a magyar katolikus szellemtörténet legjellegzetesebb áramlatai. Hárskút és Jászó a monasztikus jámborságot, Szent Borbála, Szent Anna, Mária Magdolna a gótikus divatokat, a jezsuita neveltségű Rozsnyó, a kármelita ihletésű Barka, a főúri Krasznahorka a barokk áhítatformákat, Buzgó pedig az egésznek misztikus népi szintézisét villantja meg előttünk, egyben a rozsnyóvidéki vallásos népléleknek napjainkig tartó, szüntelen virágzását.

    /1/ A következő fejtegetések teljességre, szerves szellemtörténeti és kultuszföldrajzi feldolgozás igényére nem tartanak számot, nem is ez a céljuk. Egy nyári kutatóút szemlélődését tárjuk itt fel, amely talán ebben a vázlatszerű előadásban is sejteti, hogy egyrészt a magyar katolikus szellemtörténeti kutatásra még milyen izgalmas feladatok várakoznak, másfelől pedig érdekesen mutatja, hogy egy aránylag kis terület is kultikus rétegekben milyen gazdag. Munkánkat megnehezítette, hogy a vidék megfelelő történeti forrásművekben még igen szegény. Kutatásainkat 1940 nyarán az Országos Táj- és Népkutató Intézet tette lehetővé, amelyért itt is köszönetet mondunk.

    /2/ A Schematismus Rosnaviensis nyomán, amely különben állandóan kezünkben volt.

    /3/ Danielik János: A premontreiek. Eger, 1866 : 146.

    /4/ Balogh, Florianus Augustinus: Beata Virgo Maria etc.: Agriae, 1872 : 560.

    /5/ Szent Anna élete és a rudnoki Szent Anna-kápolna története, Jászóvár, 1914. passim.

    /6/ Balogh: i. m. 597.

    /7/ Kisbán Emil: A magyar Pálos-rend története. T.: 91, 93, 121.

    /8/ Horváth Sándor: A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Budapest, 1916 : 188

    /9/ Faller Jenő: Hozzászólás a magyar bányász Szent Borbála tiszteletéhez. Bányászati és Kohászati Lapok, 1938.

    /10/ Kleinschmidt, Beda: Die heilige Anna. Düsseldorf, 1930 : 420; Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Budapest, 1938 : 283.

    /11/ Ilyen még tudtunkra a dénesfalvi Magdolna-forrás is. Az elnevezésnek külföldi analógiái is vannak, v. ö. Veit, Ludwig Andreas: Volskfrommes Brauchtum und Kirche im deutschen Mittelalter. Freiburg, 1936 : 39.

    /12/ A jezsuiták régi rozsnyai Szent István-templomából a képet a múlt század fozefinista szelleme, mint „elavult” régiseéget eltávolította. Még szerencse, hogy barkai kegytemplomnak ajándékozta.

    /13/ Ezekről a kultuszokról más alkalommal szeretnénk részletesen szólani.

    /14/ Barkai adataink jórészét Mihály József plébános úr szíves készségének köszönjük.

    /15/ Szakál Júlia ettől kezdve igen jámbor életet élt. Nem ment férjhez, minden nap áldozott, apácának készült, de korán meghalt.

    /16/ Sajátosan mutatja a vidék népének érzelmi megragadottságát, hogy amikor szent dolgokról, Máriáról, Buzgóról beszél, hamarosan könnybe lábad a szeme és valami boldog sírásban önti ki lelkének vallásos telítettségét.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf