Szőnyi Gyula: Jött-ment

Téved Jött-ment uram, mivel ön azt mondja,
hogy a keresztény csak rabszolgának való.
Csak ostorozni kell, s a rárakott terhet
nyögve bár, de húzza, cipeli, mint a ló.

Ám ha megkérhetem, nézzen csak itt széjjel,
mert úgy tudom, hogy ez Szent István országa,
ahol Istent hívő keresztények élnek.
Ez nem a jött-mentek és rablók tanyája.

Bár fogcsikorgatva be kell azt most látnom,
hogy embernek én nem számíthatok itt már.
Kezemen a rablánc, hátamon a korbács,
jogi hatalmam nincs, pedig az ősöm bár.

Több mint ezer éve itt élt e hon földjén,
dicsérve az Istent, dolgozván szüntelen
az alföldi kunság vérrel szerzett völgyén,
de a sors ostora még nem bánt így velem.

A dicső őseim e Kárpát-medencét
hősi küzdelemmel, foglalták el egykor.
Ám nem úgy, mint önök, veszett kutya módra
felültek egy vörös Vorosilov-lóra,
aztán a hóhérok magas trónszékére.
Onnan nézték kéjjel, hogy folyik a vére
a szegény elnyomott, megkínzott magyarnak.
Kezüket dörzsölve, ujjongva üvölték,
hogy folyjék csak a vér, jó lesz az aranynak.

[Börtönben Szejfrid őrnagy munkáltató nekem azt mondotta,
 a keresztény csak arra való,
 hogy rabszolga módon dolgozzon.
Ezt kikértem magam a kereszténység nevében,
 ezért tíz nap szigorított magánzárkát kaptam,
ahol minden nap fél adag ennivalót kaphattam.
Ez az 1963-as amnesztia előtt történt.]