vitéz Csikós Jenő: Az Országzászlók

Emberöltő óta állnak,
rongyolódva, megfakulva,
megcsonkított magyar földön.
Itt azóta bánat él csak,
elhallgatott a sok nóta,
csendes minden, hegyen-völgyön.

Megtépázott Országzászlók,
vad viharral szembenéznek:
Virrasztanak! Értünk élnek!
Félárbócon: mégis állnak!
Az országban szerte-széjjel:
kelet, nyugat, észak, délnek.

Rongyos selymük mindennél szebb,
titkos vágyunk örök szobra,
emlékeztet: nem felejtünk!
Nem szárnyalnak zúgó szélben,
nem lázongnak fel az égre,
ha meglátjuk: könnyet ejtünk.

Mint a szobrok, némán állnak,
forró nyárban, hideg télben,
várva egy szent pillanatra.
Hangtalanul is beszélnek,
velünk együtt hisznek
a nagy magyar virradatba.

                                                 1942