Pados János: Fonyód

Fonyód! Somogynak fénye, szemvilága;
Ahol tűz ömlött s láva egykoron,
S most lángitalban forr a bérc orom;
Csókkal köszönt a Balaton nagy ága:

Az ég derűje, a lég tisztasága;
A hegytetőről völgybe zúgó rom;
A csacska visszhang, néma fájdalom;
A múlt időnek boldog ifjúsága;

Mindaz mi szép ma és volt hajdanában,
Téged dicsőit és téged köszönt;
Árasztva rád a bájt és fényözönt:

Üdvözlek én is e rövid danában;
Amelyre keblem árja felhevült,
Mikor szüretkor hő kebledre dűlt.