Rakovszky József: Elmélkedés a zsarnok kőváránál
Hitvány gonosz volt gróf, király s a császár,
konok fajankók herceg és a pap,
kik meg nem álltak józan észhatárnál
s százezrek hulltak pallosuk alatt.
A nép haragja gyűlt a gyászos égen
és jöttek számító apostolok.
Üvöltötték a szenvedők fülébe,
mondván: legyünk hát végre szabadok!
S rontott a bősz ár, tépve annyi gátat,
amennyit úr s a pap nem védhetett.
Egy röpke percre tényleg szétdobolta
a szolganép a rabbilincseket.
De jaj! Mi lett a véres mámor ára?
Trónusra ült az ál-próféta-had.
Új szolgaság ült milliók nyakára,
mely mindegyiknél átkosabb, vadabb!
A megtévesztett, balga szolgatábor
az új zsarnokság malmát hajtja már…
Ah, hol vagy annyi régi hős és bátor,
ki szebb napokra lázadozva vár?
Mint vak Sámson, kinek a haja nő már,
oly rontott kedvű óriás a nép.
Csak egy fohász és dől a büszke kővár,
ha oszlopára ráveté kezét!
Budapest, 1953. IV. 15.