Kuczka Péter: Hajnali négykor

Hajnali négykor tank fordult be a Lánchíd
előtti térre, forgatta ágyúja csövét, majd
az Alagút feketén ásító szájára szögezte, egy
másik a Gellért-hegy felől tiporta végig az
Attila utat, s befészkelte magát a Bethlen-
udvar nagy háztömbje mellé, tonnái megnyomták
a puha földet. Jöttek a hírek a telefonban,
aztán megláttuk a harmadikat, éppen ablakunk
előtt kúszni a Várba vezető lejtős úton,
egykori paloták romjai alatt, ahol nem is oly rég
– bár ezt nem láttuk – elődei mászhattak
dübörögve, recsegő lánctalpakon a németek
ellen, de most ránk néztek gyorstüzelő
fegyverei, éppen ablakunkra, s a zajtól
felriadt gyerekek félelmükben kifutottak a
konyhába, vitték a bilit, s a nagyobb lányok
kivonszolták öccsük gyerekágyát is, mert
házunk udvari oldalán védettnek érezhették
magukat, s hívtak minket is, ám én azt
mondtam: nem, mert hogy lőnének ide, ha
mi nem tüzelünk rájuk. S megszólalt a telefon,
izgatott hang rossz magyarsággal beszélt,
s kérdezte, én vagyok-e, s hívott, ha akarom
menjek a jugoszláv követségre, ott vannak
már a barátaim, nem, mondtam én, maradok
a családdal. S ekkor lövöldözni kezdtek a
közelben, nem tudni, kik, puskák szóltak,
géppisztolyok kelepeltek…
                                         Délután már
hozták a szomszédok a híreket, kenyérért a Déli
pályaudvar mellé kell menni, barikád áll
szemben az Alagúttal, tömve kővel a villamos
sínjeire tolt vasúti vagonok, és hogy a
ruhabolt nagy kirakatát betörték és elvitték
belőle a kabátokat, és valaki nagy betűkkel
felírta a tettesek hovatartozását és egy
kesztyű is ott hevert az üres kirakatban,
félpár igazi tankista kesztyű…

                                                                       1957. január 5.