Császár Ferenc: Straniera
Nem láthatnám, hölgy! arcvonásidat:
Álarc irigyen fedte képedet;
S mégis, követni minden léptedet,
Felkötve érzém titkos vágyimat.
A láng, szemedből mely szendén kihat,
Reád varázzsal ömleszt ihletet,
S hirdetve fennen égi lényedet,
Sejdíteni hagyja ritka bájidat.
Ó tedd el, kérlek, a hamis viaszt,
Tűnjék előmbe, hadd, az angyalarc,
S lássam, ki vagy, kiért e hosszú harc?
Engedd imádnom hő imával azt,
Kit kétkedéssel lelkem üvezel,
Ki szűm bezárult mennyét nyitja fel!