Móritz Mátyás: Sorsvállalók

Hatvan év után

Meghaltak azért amiért akkor élni nem lehetett,
a hideg, nyirkos éjekben, és a sorvasztó napokban;
egy álom után vágytak a húsevő ábrándok helyett,
hogy a hangjuk ne vesszen el az alvilági habokban.

Nem akarták tovább nyögni a lustán borongó közönyt,
hol az élőket a földbe zúzzák és a földbe verik;
hol nem csak a megalkuvás az ami mindent romba dönt,
hol a valódi békét nem, csak a szenvedést ismerik.

Kínjuk az égre szállt, és a dermedő magasba csapott,
szívüket a vágy úgy rágta mint féreg a gyümölcsbelet;
unták a sok elkoptatott, ócska és hazug dallamot,
és elég volt számukra a sok mezítlábas bölcselet.

Ellent mondva mindazoknak akik emberbőrbe nőttek,
unták az elnémultságot, unták a letorkoltságot;
és az üres semmiségek nyomába nem is szegődtek,
mi félelmes gyűlölettel ejti foglyul az országot.

Úgy lábaltak előre és bele mind a vérpatakba,
szemet tovább nem hunyhattak, gyáván meg sem hőkölhettek;
életet leheltek volna csak az élő halottakba,
kik soha nem kérdezték, hogy kövek rájuk miért vettek.

Szemben a torkolattűzzel, és szemben az ütegekkel,
úgy adták húsuk, a vérük, és a lényük egy darabját;
amit a szomjas kínjukban a saját hazájuk vett el,
pár nap alatt lesöpörve indulatuk minden habját.

Unva már a sok zsarnoki és lobogó vádbeszédet,
a néma könnyeket, és a vergődő jaj-sikolyokat;
mikor félelmében az Úr is az Ördög mögé lépett,
mikor a vágy csak beléjük, hősökbe vájhatott fogat.

Unták a szögesdrótokat, a butító szólamokat,
elegük volt a dögszagból, és a prédikációból;
az unalommal kihevert, elvesztegetett napokat,
az örökösen nyekergő, sok ostoba verkliszóból.

A kő-torlaszok között, és a széttiport hó sarában,
földre hullott csillagokon, és az átkozott koromban;
a felrobbanó úton, a tankok acél záporában,
az édes hazájukban hol rossz volt és minden korokban.

Megtartva a halálban is a három esküvésüket,
amelyért évente egyszer bizony sok-sok hamis könny hull;
a hősök nótáját zengve (mi nem ködös és nem süket),
remélem láthatom őket majd a fényes felhőkön túl.

2016 Október 16. Vasárnap
Budapest, Csepel