Szentgyörgyi István: Halottak napján
Máramaros, Szombathely, Zala temetője,
Egy-egy kis virágom nyugszik a földedbe’,
Egymástól, én tőlem, de távol nyugosztok;
Hisz’ csak vándorszínész az édes apátok!
Hogy voltatok egykor tán’ csak én tudom még
Jó édes anyátok hant alatt nyugszik rég.
Nem öleli senki sírva a fejfátok:
Hisz’ csak vándorszínész az édes apátok!
Rátok horpadt a föld, a fejfátok kidőlt,
Poraitok felett, tán’ még a fű se’ zöld;
Nem talál már senki e földön reátok:
Hisz’ csak vándorszínész az édes apátok!
Ha szomszédságtokban láng gyúl a sírokon,
Ne szégyenkezzetek, pihenjetek nyugton!
Piciny fejfátoknál gyertyát nem gyújthatok:
Hisz’ csak vándorszínész az édes apátok!