Vámossy József: Reggeltől estig fáradunk…

Reggeltől estig fáradunk,
a munka a mi nagy várunk.
Panaszra nem áll a szánk:
Mi inkább mindent megteszünk,
csak ki nem megyünk!
Mi vagyunk a szakértők,
akik mindent ismerünk,
a sok-sok bajt elszenvedők,
vajon ezért mit nyerünk?
De mi inkább mindent megteszünk,
csak ki nem megyünk!
Vöröskeresztnek gyűjtenek:
gatyát-kapcát adunk,
cigarettához hüvelyt,
fehérneműből meleget.
Mi inkább mindent megteszünk,
csak ki nem megyünk!
Lányaink írnak levelet,
honvédeinknek vigaszul.
Hát nem teszünk meg eleget,
hogy itthon maradjunk?
Mi inkább mindent megteszünk,
csak ki nem megyünk!
Itthon inkább éhezünk,
csak bőség legyen kint.
Nem eszünk többet eleget,
és küldünk sok-sok vitamint.
Mi inkább mindent megteszünk,
csak ki nem megyünk!
És ha a haza kívánja,
tán katonának beválunk.
Virágosan indulunk,
…a hadtápnál majd megállunk;
És onnan kiáltunk: Előre,
ne légy gyáva, ne légy dőre,
hiszen mi mindent megteszünk! ...
... (Csak ki nem megyünk!)
Vagy hozzák tán a gyereket és nőket?
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket!”
Belső front!

Prilepi, 1942. XII. 6.

In: Dr. Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart. Harctéri napló 1942-1943. Budapest, 2002.