Ágh István: A gyertyaszentelő tragédiája

Ez a becsapós jóidő ide tojatta
vadgalambomat, kis szürke rongy
lapult napokon át selymessé aranyodva,
s egyszerre visszaállt a tél,
a fa alatt a két tojás kiloccsant
sárga velejével, a héj akár a jégszilánk,
mintha belőle ömlene a hó,
s mintha az udvar is galamb levert
tojása lenne úristeni magasból,
befejezett jövő.

Ó, jóidő! Gyertyaszentelő tragédiája,
megdermedt lángok hajnala!

szozattovabbacikkhez

 

Pilinszky János: Balázsolásra

Február 3-án Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan – mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott áldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák vagy legjobb esetben a „ránk ragadt szokások” közé sorolják.
De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul, s a hajdani szent püspök mennyei közbenjárásáért könyörög az arcába világító gyertyafényben?

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Nagyböjtben

Indigókék hajnal karcol
nevető lángokra
hószín buborékot.

Kakasok kukorékolnak,
s háromszor tagad
a tanítvány.

A pirkadásban
az Úr lemosolyog
a keresztfáról.

Krúdy Gyula: A böjt megédesítése marhahús nélkül

Bár a vadászok siketfajdon és fajdkakason kívül alig járultak hozzá valamivel a konyha változatosságához (az Oculi után jövő szalonkáig), némely napokon, így különösen a gyenge Szt. Julián-levessel kezdődő ebédek második számaként szerepelhet a véres és májas hurka, persze szigorúan böjtös lencsével. Titkon még farsangi fánk is következhetik a böjt első hetében. A konzerv spárgalevest, amely semmire se jó, bár vajjal és tojással főzzük, mint a karfiollevest: szokta néha követni tarhonyás marhapörkölt is. A megfelelő savanyúságokkal

szozattovabbacikkhez

 

Vida József: Böjti vers

Beállt a hosszúképű böjt,
A koplaló idény;
Búsul sok ájtatos ínyenc –
De mért búsuljak én?

A böjtre jól elkészülék
Már idejekorán;
Böjtölni könnyű lesz nekem:
Üres a kamarám.

1876

 

András Sándor: Nagy Imre

Utolsó kívánsága az akasztás előtt
hogy fenntarthassa a szemüvegét.
Amikor összerándult a teste
és előrezökkent a halálba
a fémkeretes könnyű üveg
betonra hullott és megrepedt.
Ha látni akarsz, vedd föl,
tedd föl és tekints
a repedt világba.

Gérecz Attila: Beszélő

A rácsok előtt öregen s tele könnyel,
megállt köszönőben anyám a szegény;
botjára hajolt s zokogott. De a lelkem
csókjául emelte az ujja hegyén!

Szeretet? Nem akartam alá menekülni.
A szív üresedve halálra valóbb.
S az emberi bűn? Viszi árja a szívem,
mint tiszta, papír-lebegésű hajót!

Ma láttam Anyám. Szemeim simogatták
szeme fátyolait, s örömén remegő
keze s arca szelíd erejét, amit egyszer
szobornak emel fölibém az Idő!

szozattovabbacikkhez

 

Tollas Tibor: Sötétzárka

Nincsenek napok, évszakok,
Mindig csak sötét és hideg.
Túl az időnek ritmusán
Kihagy már, félrever szíved.

Valaki kopog túlfelől . . .
Rég befalazott rabnak lelke?
Sötétben is visszhangra vár
És vergődik e vak verembe.

Döngetem én is a falat,
Beszélgetünk ez ősi nyelven,
De csitt . . . az őr jön . . . megszakad.
Csak szívem üt az ájult csendben.

Szász Károly: Ottó király

Rég volt, igaz, fölötte rég…
Bálványos vár fennálla még,
Magos tető, hol sasfiak
S egy büszke úr lakoztanak.

Erdők között elvész az út,
Alant, szétszórva, kis faluk.
Sziklák közt a Torja rohan –
Fenn a Büdös, nagy zordonan…

Csak erre, erre föl király,
Hol Apor vajda vára áll!
Jó vendéglátó gazda ő
Kivált mikor királya jő…

szozattovabbacikkhez

 

Ányos Pál: Kalapos király

/Töredék/

Még sem szűnsz kegyetlen, szívünket gázolni?
Nem elég még a könyv? még többnek kell folyni?
Ha képtelen fajzás! véred gyalázatja,
Gyilkosa népednek, nem pediglen atyja.
Ez a hálaadás oly szent hívségünkért?
Házodért kiöntött számtalan vérünkért?
Megőszült atyáink miként csalatkoztak,
Hogy rajtad s anyádon egykor szánokoztak.
Tudod a pozsonyi vár palotájában
Miként nyöszörögtél anyádnak karjában?
Véltük, hogy szerelmet sírtál nemzetünkre,
S most látjuk, hogy gyilkos tőrt toltál szívünkre.

szozattovabbacikkhez

 

Hérits Antal plébános, tábori lelkész

Született Zala-Egerszegen vagyonos szülőktől. Édesatyjának jelszava és elve lévén: „annyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz”, éltében legfőbb törekevése vala, gyermekeinek alapos, széleskörű műveltséget és nevelést szerezni és biztosítani, s ebben célját szerencsésen el is érte, mert Antal fia majdnem valamennyi európai nyelvet szóban és írásban tökéletesen bírja. Gimnáziumi tanulmányait Varasdon végezvén, 1842-ben a zágrábi papnöveldébe lépett s oly kitűnő előmenetelt tanúsított, hogy az akkori püspök, a későbbi híres bíbornok, Háuik őt teológiai tanulmányia folytatása a tudor rang elnyerése végett a központi papnöveldébe Budapestre küldötte.
Itt érte őt 22 éves korában s tanulmányainak vége felé az 1848-iki nemzeti mozgalom. Az egyetem termeiben lejátszódott jelenetek, a hazatérő felelős minisztereknek s a bécsi tanulóknak lelkes fogadtatása, Vasvárynak a múzeum csarnokaiban mondott lelkesítő beszédei a papnövendékek szíveit is hazafias lelkesedésre

szozattovabbacikkhez

 

Szántó György: A nagy század tükre /Barabás Miklós festőművész életéről/

Barabás Miklós (festő) – Wikipédia1.

A harangnak is beillő nagycsengő jelezte a diligentia végét és a classisokból tódultak ki a nebulók. A visszhangos folyosókon végigkopogott a professzorok patkós csizmája, amint jóétvágyat kívánva egymásnak, tartottak hazafelé.
Hegedüs Sámuel tanár úr a pedellus cellájának ajtajában fülönfogott egy ragyogószemű, fürge kisdiákot.
- No, Sóci, ma nagykanállal eszel. Szétoszthatod barátaid közt a kollégiumi cipót, aztán jössz vélem.

szozattovabbacikkhez

 

Reményik Sándor: Ne jöjjön új tavasz!

Rügy, ki ne pattanj,
Maradj a fába’ benn.
Ibolya ki ne nyílj,
Maradj a földbe’ lenn.

Napsugár, arany-nyíl
Fejünkre ne cikázz,
Hadd legyen bú a bú,
Hadd legyen gyász a gyász!

Fejünkön holt hamu,
Szaggatva köntösünk,
Alattunk puszta föld

szozattovabbacikkhez

 

Horváth Imre: A mélységből

Uram, a mélyből kiáltunk Feléd:
Védő karodat terjeszd ki reánk!
Bocsásd meg, kérünk, a mi vétkeinket…
Légy könyörülő, jóságos Atyánk!

Mélységbe estünk, íme s megtiporva
Mint szárnytépett, vergődő madár
Siratjuk fészkünk; e tépett hazát,
Mely szertehullott s elnyelte a sár.

Mentünk az úton biztató reménnyel,
De a vad vihar zúgva ránk szakadt
És földre gázolt minket.. óh, Uram,
Ne vond meg tőlünk most irgalmadat!

szozattovabbacikkhez

 

Sík Sándor: Dübörgés

Nehéz az éj, nehéz fojtó a csend:
A békességes meleg hold az égről
– Ki tudja merre? – bujdokolni ment.

Terhes, parázsló, tornyos fellegek
– Ki tudja milyen emésztő haragtól?
A súlyos éjen átvöröslenek.

Az ország alszik. Vagy csak színli azt?
S lehunyt szemmel és lihegő ajakkal
De tépő láztól éberen virraszt?

Hangok reszketnek át az éjtszakákon,
Ó, én ismerem ezt a mély morajlást

szozattovabbacikkhez

 

Sajó Sándor: Az Ipoly völgye

Kék hegyeken túl, virágos völgyben
Az Ipoly partján van az én szülőföldem;
Az Ipoly ezüstjét, kék hegyeken túl,
Jobb énnekem már nem látnom ezentúl.

Tájára a lelkem minek is szálljon?
Messze van az már, idegen határon;
Nagyra vitte Isten kicsi folyó sorsát;
Az Ipoly partján nincs már Magyarország!

Az én szülőföldem már nem Magyarország,
Jó magyar lakóit cseh rablók kínozzák;
Kit magyar földbe temettem el ottan,
Cseh földben porlad egy drága halottam.

szozattovabbacikkhez

 

Sajó Sándor: Szabadság ünnepén

Zászlók lobognak, szónokok beszélnek,
A honfiérzés ím hogy felhevül!
De a szabadság örök istenének
Csak szóban áldoz rendületlenül…
Merő szokássá lett a szent imádság,
Népét a költő ettül óvta bár,
S melynek rég lessük büszke szárnyalását,
Szabadságunk csak tört szárnyú madár…

Míg himnuszt zengünk hőseink korának
Arcunkba vág a szégyen ostora;
S míg örök vágyunk megújulva árad,
Lelkünkbe zúg egy zordon szó: soha!
– Szállhatsz a múltba, szent emlékezetre,
Rajongva léted szent eszményiért:
De rút valóság kacag a szemedbe,
Hogy ünnepelned, népem, nincs miért…

szozattovabbacikkhez

 

Sajó Sándor: Magyar ember

Magyar ember, magában,
Iszik egyet bújában;
Sóhajtoz a sötétségbe:
Sok a baj és sosincs vége;
Szent igaz:
Ami nem jó, rossz biz’ az.

Magyar ember, magában,
Pipára gyújt bújában;
Mélázgat a füstfelhőkön,
Múlt időkön, jövendőkön…
Nincs hiba,
Csak szeleljen a pipa.

Ami elmúlt, nem jelen;
Ami most van, hadd legyen;
Azt meg már az Írás mondja:
A jövendő – Isten gondja;
Úgy ahogy
Majd csak élünk valahogy…

 

vitéz Somogyvári Gyula: A bástyán

Jöhet újabb száz éjfél
kísértetes sötétje:
mi virrasztunk és őrködünk
viharban, jégverésbe
s nem sápadunk el mégse!

Jöhetnek újabb rémek,
dögvész, lidércek, sáskák,
csapások, iszonyat-özön,
fegyver, arany vagy álság:
mi nem hagyjuk a bástyát!

Jöhet világ hatalma,
hogy térdre kényszerítsen
– maroknyi bár a szív s a kard
s párunkon senki sincsen –;
velünk csatáz az Isten!

1923

vitéz Somogyvári Gyula: Újmagyarok zarándokútja

Napkeletre visz a mi utunk,
Kelet felé, Kelet felé.
S nekünk mennünk kell rendületlen,
ha talpunkból a vér kiserken
s ha meg is szakadunk belé…

S aki velünk jön Napkeletre,
bűnbánó, hosszú, hosszú sorban,
az egyebet se hajtogasson,
– mint amit barna, bús barátok
zümmögnek ódon kolostorban –:
„Nagy az én vétkem… Isten… Isten”

Nagy az én vétkem… Isten… Isten
Irgalmas lelked ránk tekintsen.
Irgalmas lelked elfelejtse

szozattovabbacikkhez

 

vitéz Somogyvári Gyula: Valami elindul napkeletről

(Kemal Atatürk)

Nézd csak: valami elindult Keletről!
Mozdul, az ősi titkos szent homok,
melynek méhében, mélyen eltemetve,
csodás bálványként, bús évezredekre
alusznak, régi kincses városok.

Hallgasd! Valami elindult Keletről,
talán a szél, a puszták vándora
s nyargalva száguld Európa felé
– nézd csak: Nyugatot már a láz veri –
minthogyha jönne Isten ostora….

Nézzed! Valami elindult Keletről,
talán a fény, az életadó Nap
– s vén kuruzslók térde megremeg,
az erdők, földek, vizek rengenek
s pezsdül a vércsöpp a Kárpát alatt!

szozattovabbacikkhez

 

Márai Sándor: A szegények iskolája

Részlet

A szegénység öntudatos felismerésével együtt jár Isten barátságának ajándéka. Mentől szegényebb lesz az ember, annál meghittebb viszonyba kerül Istennel. Amíg fiatal voltam s azt hittem, hogy kiválasztott ember vagyok, aki a gazdagok közé kerülhet valamikor, mit sem tudtam Istenről. Mint Saulusnak a damaszkuszi országúton, az élet nagy pillanatában később nekem is megmutatkozott Isten, hallottam hangját, s megismertem Őt. Ez Hamburgban történt, egy híd alatt. Minden szegénynek megmutatkozik egyszer Isten. Nem kell hozzá égő csipkebokor sem. Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon

szozattovabbacikkhez

 

Márai Sándor: Mikó utca

Szerettem azt a sor gesztenyefát.
Azt hittem, építek itt valamit
S erős kulcsra csukom le és öles
Zárakkal zárom el és játszhatom
Az életem. De aztán elröhögtem
Az egészet, néztem, s nevetni kellett
E búős fontoskodáson. Mi ez?… Én
E földön csak homokra építek
Mindenfelé, s mást nem is akarok,
Csak élni borotválatlan, sötét
Szobákban ébredni fel és sokáig
Nem mozdulni, hallgatni, egyedül
Skandálni szavakat, kíváncsian
Piszmogni valami munkán, ami
Felesleges. Azóta élek itt
Megnyugodva, s tudom, hogy holnap is
Indul a vonat valahová, se ágy,
Se asztal nem köt, s nincsen kacsaláb,
Amin váram elforoghat e földön,
S nem értem azt se, hogy a telefon
Nevemen áll a könyvben, s lehiszik.

Márai Sándor: Mint a hal vagy a néger

Egyszer decemberben megálltam Pesten
Az Emke előtt, és szédülve álltam
S gondoltam: ez is a hazám itt. –
(Ahogy forradást tapogat az ember
Homlokán s mondja: ez is én vagyok,
Vagy mint a néger Londont nézheti,
Ahol véletlenül megszületett.)
Villamosok mentek, és este volt,
Szemergő, vörhenyes eső esett
A Keleti fölött; egy nagyapám
Negyvennyolcban csakugyan elesett
A hazáért, és Viktor Gorlicénél
A fűbe harapott, s én kenyerek
S füves mezők és lányok illatára
Emlékeztem hazámból vissza német
Utcákon, és Luxorban elsápadtam
Egy sötét téren, mert magyar szavakkal

szozattovabbacikkhez

 

Gérecz Attila: Hagyatékom

Kis versek. Szállongó pernyéi
egy bús, halottas fáklyafénynek.
Kis ideig majd fenn lebegnek,
minthogyha foltjai lennének
a szeplőt hányt, közönyös égnek...

(Vác, 1954. dec. Éhségsztrájkom 5.-ik napján.)

Jászai Mari levele – Plesch Jánosnak

A legnagyobb magyar tragika 58 éves korában a nála jóval fiatalabb vidéki orvos iránt lobbant heves szerelemre.

1.

1908. szeptember 27.

Egy mesébe illő pályafutásnak Te tetted föl a koronáját János!

Te, és egy koszorú lett életem jutalma.

Hosszú szenvedésemért Téged adott jutalmul az Isten, pályám iránti forró szerelmemért arany babérkoszorút a hazám.

szozattovabbacikkhez

 

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [X. Jelen és jövő]

Régi dal, régi dicsőségről! A jelen sivár, majdnem vigasztalan.
A világ összes nemzetei versenyeznek, védik saját érdekeiket. Az erős elnyomja a gyengét.
Szóval forrongás mindenütt s ebben a nagy felfordulásban kicsiny szigetként egyedül áll a magyar…
Mint a beteget a sorvasztó láz, úgy emészti ezt a jobb sorsra érdemes nemzetet a belső viszály, a felforgatókkal, a tehetetlenség a nemzet ellenségeivel szemben.
Az az egy szerencsénk, hogy a négyszáz éves Habsburg-uralom alatt meglehetősen hozzászoktunk ezekhez az állapotokhoz, s ha politikai értelemben akadt is nagy számban gyenge, erkölcstelen és megalkuvó, – a nemezt többsége híven kitartott eszményei mellett, s értük kész volt meghalni is.
A világversenyben, mikor minden nemzet a helyén van: Magyarország ereje abban merül ki, hogy belső és külső ellenségeinek támadását mi módon tudja visszaverni.

szozattovabbacikkhez

 

Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból*

Fogadalmi harangszók
Az 1309-iki udvardi zsinat emlékét őrző esti, más források szerint déli ávemáriás harangszó semmi esetre sem nép eredetű, hanem egyházi elrendelés (1860 szept. 16-án a prímás húzta meg a harangot), nem tartozik tehát a vallásos néprajzba. A Pest-belvárosi éjjeli háromórás harangszó kegyes alapítvány tartja fenn az ugyanaz időben elhunyt utolsó pesties halott és a járvány megszűntének emlékére, tehát szintén nem vallásos néprajzi adat, – és a szegedi árvíz emlékére márc. 12-ének éjfelén felhangzó harangszó sem, hiszen már első forrása is a városra és az egyházakra hivatkozik. Nem népszokás az esztergomi bazilika mindennapi hármas harangszava, a trianoni parancs ellen való tiltakozásul, s Kecskeméten ápr. 2-án az esti félkilenc-órás harangszó sem az ugyanekkor kezdődő nagy tűzvész emlékére.

szozattovabbacikkhez

 

Kárpát-medencei keresztkötődések I.

A rendszerváltás hajnala, vagyis 1990-óta minden évben más és más helyszínen került sorra a nemzetiségi kérdéseket sokoldalúan megvilágító találkozókra. A néhai Turcsány Péter vezette Polisz Kiadó, az előadások és szépirodalmi munkák szerkesztett változataival próbált átfogó képet adni a kárpát-medencei magyarság és a szomszédos népek sorskérdéseiről, kapcsolatáról, lehetséges jövőjéről. Ebből a gyűjteményből válogattuk ki a java írásokat, ami megjelenik hónapról-hónapra a 2023-évben.

 

Harangozó Imre levele Turcsány Péternek Vízkereszt ünnepén

 

Kedves Péter!

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok XIII. Gács

gácsA Losonctól néhány kilométerre emelkedő Gács vára – melynek helyén ma egy művészien kiképzett barokk kastély látható – feltehetőleg az 1300-as évek végén épült. Kis erődítmény volt, a fülek – zólyomi utat védte a Losonci medence peremén. Fontosabb szerephez a XV. század közepén jutott: az 1440-es években a Losonczy családé volt, majd a husziták foglalták el, s ők meg is erősítették Gács várát. A huszitákat Hunyadi János ostromolta ki, a vár romba dőlt.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni kötetképPatriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf