Juhász Gyula: Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.


szozattovabbacikkhez

 

Gyóni Géza: A kokárda

Mikor gránát bőgött, mikor bomba csattant;
Mikor ezer ördög fűtött ezer katlant;
Mikor rémült lelkek robbanástól féltek,
Hej, más volt a dörgés, hej, más volt az ének:
- Jó magyar, hű magyar, hős magyar levente,
Kell Rákóczi-nóta, kell-e Kossuth-mente?
Kell nemzeti zászló, Petőfi-kokárda?
Itt van, nesze, rakd fel, hősi magyar gárda!

Mikor gránát bőgött, mikor mennykő vágott,
Mikor hideglelés rázta a világot;
Mikor mint a fáklyák, úgy égtek a falvak,
Hej, de másként szóltak, de másként szavaltak:
- Jó magyar, hű magyar, Isten katonája,
Kell magyar vezényszó, kell magyar kokárda?
Magyar szóval akarsz menni a halálba?
Parancsolj, jó magyar, katonák virága!

szozattovabbacikkhez

 

Tinódi Sebestyén: Szondi György halála

    Vitéz Ali basa dolgában bölcs vala,
Dégelvára alatt táborával szálla,
Az vár törésére álgyúkat állata,
Négy álgyúja, hat tarackja néki csak vala.

    Jó vitéz Szondi György benn porkolág1 vala,
Békefalusi Gergely ő társa vala,
De akkort házához kikéredzett vala,
Az megszálláskoron el-kirekedött vala.

    Töretni az basa kezdé Drégel várát,
Ott ám lerontatá egy szép magas tornyát,
Szondi ott elveszté egy vitéz szolgáját,
Jó Zoltai Jánost; meghala torony alatt.

    Első ostromot basa nagyon tétete,
Ott sok terek vesz, ő nem sokat nyere;
Ezt tevé Szondi Györgynek jó vitézségére,
Ott meg akar halni; azt ő már elvégezte.

szozattovabbacikkhez

   

 

Vásárhelyi András: A Halál himnuszából

Elmegyek meghalni. Mert az halál bizony, de az halálnak órájánál semmi bizonytalanabb. Jóllehet bizonytalan legyen, de maga1 azért elmegyek meghalni.
Elmegyek meghalni. Mire szeressem én ezt, azki keserű végezetöt ígér, kinek szerelme hehában való2? Mire szeretem azt? Inkább elmegyek meghalni.
Elmegyek meghalni. Én, ki mostan jelön való élő ember vagyok, az elmúltakhoz hasonlatos leszek.
Elmegyek meghalni. Hamuvá leendő vagyok; miképpen születtem, ezenképpen megvéeztetöm3.
Elmegyek meghalni, egyebeket követvén. Még én utánam is többen jönnek, mert sem első, sem utolsó én nem vagyok. Azért elmegyek meghalni.

szozattovabbacikkhez

Ágoston Julián: Tavaszi könyörgés

most feszülő bimbók burkai pattannak sorba Mária
elédborulnak drága Nagyasszony hogy te légy
életünk napraringatója te tavaszi köszöntés – fergeteg
ne dúlja szét a nyiló szirmok kelyheit és harmatos
füre szemedből ne könny hulljon reszketeg
hanem mosolyod fénye s rajta ékes szőnyegen
felém lépdelő tavasz szirmok szinek éneke
friss földeken pöfögve húzó traktorok
nyomán fekete föld hasad s a szertetárult szőnyegek
fiatal zöld vetések szárbaszökkent mosolyát
hintázzák feléd a tavaszi szélben Szűzanyánk
magyar mezőknek kérges kezeknek Istenanyja Mária
hallga hogy zúg a gép s az égen fönn mint lepkeraj

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok III. Beckó

A Vág menti Inóc helység tövében, a Vág bal partján, a völgy síkságából kiemelkedő, magányos mészkősziklára épült Beckó vára. Már III. Béla király névtelen jegyzője – Anonymus – is említi Blundus, Bolondos vár néven, sokáig Bolondócnak is hívták. Minden valószínűség szerint eredetileg a Nagymorva Fejedelemség egyik keleti határvárának épült, de akkor még favár volt. Kővárrá az Árpád-házi királyok építtették ki, királyi várként először 1228-ban említik az okmányok. Később Trencséni Csák Máték kezébe került, Csák halála után Beckó ismét királyi birtok lett, majd Nagy Lajos király 1379-ben Bánffy Miklósnak adományozta a nápolyi csatában tanúsított vitézségéért. 1388-ban Zsigmond király Stibor vajdának adta, avár mondái közül a legtöbb elbeszélés ehhez a Stiborhoz fűződik.

 

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: A kolostori irodalom

A kereszténység felvételével a magyarság Európa keresztény kultúrájának és a keresztény monarchikus berendezésnek délköre alá jutott. A döntő fontosságú reform hőse Szent István, akiben ismét a keleti kán hatalmas szervez ereje és elszántsága nyilatkozott meg, hivatását és hatalmát azonban már a keresztény Istentől származtatta. Alakja legszebben példázza, hogy a „négy égtáj” felé szóródó nomád erőink miként sorakoztak új cél fel: a véglegesen letelepedett nemzet megszervezésére és a meghódított ország fenntartására. Szent István nyugati minták figyelembevételével szervezte meg a keresztény magyar monarchiát, idegen szellemi és részben katonai segítséggel szilárdította meg belső hatalmát, de minden külső hatalmi befolyást erélyesen elhárított. A keleti kán önérzete és független szellem töretlenül élt benne, bár történelmi feladatának tartotta, hogy a keleti hitet és törzsszervezetet s bizánci kapcsolatainkat megsemmisítse.

szozattovabbacikkhez

 

Ébner Sándor: Füstöléssel való gyógyítás a Nógrád megyei Patvarcon

Füstölés 2 1A Balassagyarmattal szomszédos Patvarc tót származású lakossága úgy hiszi, hogyha valami betegséget az orvosság nem gyógyít meg, akkor már csak füstöléssel lehet rajta segíteni. A füstölésre egyedül az izzó parázsra szórt karácsonyi morzsa alkalmas. A karácsonyi morzsa a karácsonykor fogyasztott ételek – mákostészta, alma, dió stb. – hulladéka, amelyhez még ostyát is tesznek.

szozattovabbacikkhez

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [I.]

A volontőr

A szerkesztőségi lázas munka közepette egy fiatalember jelenik meg a szerkesztőségben. Jóképű, rokonszenves fiú, akinek arcán meglátszik, hogy vidéki, és hogy most nem rég került a fővárosba. Sejtelmünk nem csak, tényleg vidéki, most tette le az érettségit és egyetlen vágya, hogy újságíró lehessen. A neve már szerepelt a lapban, igaz, hogy csak a szerkesztői üzenetek rovatában, még pedig a »nem közölhető« és »nincs hely« szavakkal kapcsolatban. Már az iskola padjai között is az újságírásról ábrándozott.
A kevéske bíztató szerkesztői üzenetek elcsüggesztik egy kissé, de az újságírás iránt érzett végtelen lelkesedés és egy fényes újságírói pálya perspektívája leküzdi bátortalanságát.

szozattovabbacikkhez

Mária, szűz virág

   Mária, szűz virág
   Mária, szűz virág,
Jeruzsálem templomában
Hány éjszakát sír át
Égbe szálló szent imában:
„Könyörülj népeden,
Könyörülj, Istenünk.
Küldd el a Messiást,
Küldd el nekünk.
Ó, ne hagyd népedet
A gonosznak hatalmában.”
   Hallja a bús imát
A nagy Isten égi trónján.

szozattovabbacikkhez

Barcsay Ábrahám levele – feleségének

     Az erdélyi Barcsay fejedelmi családból származó délceg testőrtiszt Bessenyei György barátja volt. A XVIII. század végén a törökök és a franciák ellen vezetett hadjáratokat végigharcolta. Korának és a testőrírók körének ihletett költője. 1794-ben ezredesként vonult nyugalomba. Ezután bekapcsolódott a megélénkülő politikai életbe, a Martinovics-per során letartóztatták. Kiszabadulása után erdélyi birtokán gazdaságának élt, de sokat foglalkozott a bányászattal is. A jobbágyok és a bányászok tisztelték emberséges magatartásáért, jótékonyságáért. Bethlen Zsuzsannát 1778-ban vette feleségül.

 szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok I.

   Bajmóc vára és a hasonló nevű község a Nyitra folyó forrásvidékén Privigyével szomszédos. Az eredeti vár valószínűleg ószláv erősség volt, egy Bojnik nevű lovag építette. Az Árpádházi királyok idején egyre erősebbé fejlesztették, Észak-Nyitrát és a turóci átjárót védte. Kezdetben királyi vár volt, majd 1301-ben Vencel király Trencsén várával együtt a Dunántúlon „illetékes” Csák Máténak, Szabolcs vezér utódjának adta. 1321-ben Amadé fia, Miklós, vérontás nélkül visszafoglalta Károly Róbert király részére. Ezután ismét királyi vár volt; előkelő urak, a Noffriak, Gilétfyek voltak várnagyai. Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozta; Corvin János az apja halála után csaknem gyilkos merénylet áldozata lett Bajmócon.

szozattovabbacikkhez

Madarassy László: „Füstöt adni” / megfüstöléssel való gyógyítás praktikáiból/

   A megfüstöléssel való gyógyítómódra folyóiratunk régibb évfolyamaiban több példa olvasható. Az alább közölt példa olyan területről való, amelyről a néprajzi gyűjtés még ma is nagyon hiányos. D. Balogh József „kiskunsági rendes orvos” egy száz évvel ezelőtt hirdetett akadémiai pályázaton 100 aranyat nyert ilyen című pályamunkájával: A magyarországi szikes vidékek természettudományi tekintetben. A pályaművet a „Magyar Tudós Társaság” adta ki Budán, 1840-ben a „magyar kir. egyetem betűivel”. Ebben a tudós szerző, aki, úgy látszik, Kunszentmiklóson, a dunamelléki szikvidékek főfészkében praktizált, a szikvidék emberéről sem feledkezett meg, mert azt több fejezeten át jellemzi.

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: A magadét

(a kommunizmus áldozatainak emlékére…)

Idegen tájak vonszolnak téged
testeden vasfüvek ütnek lyukat
bordád közt puskatus ontja a véred
kihúznak alólad minden utat

beállnak mögéd a sötétség őrei
ajtódra tapasztja fülét a csend
szívedben szabadság kicsorbult tőrei
tartják a lelkedet még idebent

talpig igában homlokig vasban
tapad a sárba e földszagú lét
mennyi sírásban s mennyi malasztban
járod majd végig a magadét

2018. február 25.

 

Wass Albert: Rádió

Apámnak küldöm

Indul a hang, sikoltva-sírva távol.
Egy nyírfa törzsén jajdulva megállt.
Megreszketett belé a fa,
s koronájáról egy levél levált.

Patak szaladt a völgy felé sietve,
és magával vitte a levelet.
Ősz volt. A nyírek sárga reszketése
a zöld vizekről visszareszketett.

Asszony kószált a réten,
mire a víz lihegve odaért.
Ez parthoz sodorta a levelet,
az felvette. Maga sem tudta mért.

S amint nézte, (véletlen tán) a lelke
tovakószált a sárguló világba:
a pásztort látta fent a kék hegyen,
akinek érte sírt a furulyája.

 

 

Sajó Sándor: Szeretem az ébredő szerelmet

Szeretem az ébredő szerelmet,
Kinyílását szűz rózsakehelynek,
Új sejtelmek megteljesedését,
Új fájdalmak fehér felhődzését.

Szeretem a rejtegetett könnyet
Álarcában jéghideg közönynek,
Dacos szívet, melynek fagya holnap
Egy halk szórul megadásra olvad.

Árny játéka rózsaszínű álmon,
Fény játéka villanó hullámon,
Szél játéka hullámzó vetésen:
Boldogság vagy, óh tudom, emlékszem…

Szeretem az ébredő szerelmet,
Kinyílását szűz rózsakehelynek:
Ha egymásra mosolyognak ketten,
E világról megfeledkezetten.

Nincs is világ, se élet, se semmi…
Szívedben kell mindnek megteremni;
Ha nagy kincsnek nézel egy szál rózsát:
Te magad vagy – a mindenhatóság!

Sajó Sándor: Szeretem az ébredő szerelmet

Szeretem az ébredő szerelmet,
Kinyílását szűz rózsakehelynek,
Új sejtelmek megteljesedését,
Új fájdalmak fehér felhődzését.

Szeretem a rejtegetett könnyet
Álarcában jéghideg közönynek,
Dacos szívet, melynek fagya holnap
Egy halk szórul megadásra olvad.

Árny játéka rózsaszínű álmon,
Fény játéka villanó hullámon,
Szél játéka hullámzó vetésen:
Boldogság vagy, óh tudom, emlékszem…

Szeretem az ébredő szerelmet,
Kinyílását szűz rózsakehelynek:
Ha egymásra mosolyognak ketten,
E világról megfeledkezetten.

Nincs is világ, se élet, se semmi…
Szívedben kell mindnek megteremni;
Ha nagy kincsnek nézel egy szál rózsát:
Te magad vagy – a mindenhatóság!

Feleki Sándor: Halljátok-e?

     Halljátok-e? Kárpátokban
     Zúg a fenyves-orgona!
     Fel-felrázza a világot,
     Mint az Isten ostora:
Igazságot Magyarországnak!

     Halljátok-e? Kolozsvárott,
     Pozsonyban és Aradon
     Mit kongat a templom-harang:
     Ez így meddig maradjon?
Igazságot Magyarországnak!

     Halljátok-e? Száll az imánk
     Este is, meg reggelen.
     Felnézünk az égre, hol két
     Lángbetűs szó megjelen:
Igazságot Magyarországnak!

   szozattovabbacikkhez

Negyedi Szabó Margit: Nagy Isten, add vissza a Hazám!

Uram, én perbe szállok Teveled,
Hát hogy verhetted meg így népedet?
Hol marad az irgalmad – Atyám -,
Hogy ennyi átok fekszik a Hazán?
Nem lelsz számunkra bűnbocsánatot,
Hogy így elvetted tőlünk a napot?
Én nem nyugszom meg sorsunkban soha:
Én a Hazámat nem adom oda!

Szent lesz az eszköz, mely célhoz vezet,
Bár foltossá tesz kezet vagy szívet.
Leszek bosszú, bűn, káröröm,
Legyen bár vétkem tengernyi özön,
Pokol a föld én hát elkárhozom…
De a Hazámat oda nem adom!...

szozattovabbacikkhez

Dr. Nyíri István: Vándor fecskéhez

Ablakomon vándor fecske
Útra készen napkeletre,
Üzenetem várja
Hogy gyorsröptű szárnya
Vigye át az Óceánon
Szenvedő hazámba…

Isten veled! repülj fecském,
Meg se pihenj, csak a mesgyén
Dévényi határon,
Csicseregd el fájón:
Bárki mit mond, nem igazság,
Amit tett Triánon!

Azt is tudod, hol a Tátra…
Szállj a Lomnic legcsúcsára,
S Kassa felé zengd el
Százszor is, nem egyszer:
Nem tűri el a magyar nép,
Mit Triánon rendel!

Várad, Temes, meg Kolozsvár
És Szabadka nem zokog már,
De feljajdul fájón
Óh, sírd el e tájon:
Nemzetölő kegyetlenség,
Amit tett Triánon!

Szállj szaporán környeskörül,
Amerre csak gaz nép örül,
S csicsergd szemrehányón:
Az egész világon
Azt suttogják: Hóhérkötél,
Mit szőtt-font Triánon!

1972.

Hajas István: Ne sírj, Anyám!

Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll előtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelő karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hősi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll őrt, az őshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön őrködik fiad.
Hősi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg – hazátok szabad!
Testvérkarokkal – magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: “Isten, áldd meg a magyart!”

Gyulai Pál: Világosnál

Világosnál, világosnál
Huszárok könnyeznek,
Sírva sírnak veszedelmén
A magyar nemzetnek.
A sóhajtás zajszelében
Hajlik meg a zászló,
Szegény gyalog gazdájára
Búsan nyerít a ló.

Csak egy régi, vén huszár ül
Mozdulatlan, némán,
Mély bánattal, mély sebekkel
Napsütötte arcán.
Csak egy régi, vén huszárnak
Zászlója lobog még,
Mintha várna csatajelre
És vért szomjúhoznék.

Hejh vén huszár, hejh vén huszár,
Szállj le, szállj le immár!
Nem rohamra harsog a kürt,
Nem a győzelem vár.
Tépd el, tépd el lobogódat,
Nincs már Magyarország!
Őseinknek szent sírhalmát
Kozákok tiporják.

szozattovabbacikkhez

Berzsenyi Dániel: A Balaton

Jer te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt
Olly eleven színnel festéd, s Eratódnak ölében
A roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,
Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja
Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég!
Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,
Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.
Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár
Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe,
S elnyeli a döbbent elmét a fényes előkor;
Itt a századokat látott vadonok feketednek,
Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek;
A szilaj Arkászok heverészve legeltetik a nyájt,
S a kies estvéken nyögdécsel lassu furullya.
Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,
Hol dús búzakalász hullámos tengere játszik,
S a barnult arató víg dal közt hosszu kepét rak.
Nézd, valamerre veted szemeid, szép minden előtted,
S a koszorus Tellus kosarit mosolyogva üríti;
És valamint boldog Helvetia népe örömmel
Szántja szabad földjét: itt is szabad a magyar és víg;
A gazdag palotát itt lakja királyi szabadság,
S a gunyhók lakosit szent törvény jobbkeze védi.

1799-1804 között

Vas István: Gyertyaszentelői elégia

Barlangját elhagyja ilyenkor a medve, sovány még.
Bánatosan szimatol,
Nem megy vissza, mivel nem látszik az árnyék,
A ködökbe fény se hatol.
Imbolyog, indul, vár kikeletre ő is, könnyű neki!
Télidejét barlangban alussza. Megteheti.
Medve-szívem de irigyli! Nekem
A homályt kell élni tudattal,
Este hiába teszem le fejem,
Engem álom se vigasztal.
Agyam ég, vérembe fájva nyilal
Az emlék, mélytüzű, halk láz,
Nehéz az éjszaka, árnyaival,
S nehezebb lesz egyre az alvás.

szozattovabbacikkhez

Krúdy Gyula: Böjti esték

     No de itt vannak az esték, mondanák némelyek, amikor sok mindent lehet pótolni, amit napközben elmulasztottunk volna. Hát ez nem egészen így van nagyböjtben, mert a böjtölés este is kötelező. A harcsaszeletek, rántott halak, tojásos parajok, töltött tojások, majonézes tengeri rákok, a sajtpudingok mellett ugyan mindig érvényesülhetnek az ananászszeletek, pirított sós mandulák és rumos meggyek, almák, sajtok (birsalmából), hideg rétesek, teák is. De már a borjúszeletben sült sonkák, ecetes tormával jövő borjúnyelvek, a hideg disznókarajos, olajos savanyú káposzták kevésbé. Igaz, hogy a bécsi virslit tormával, retekkel, sajttal, barna sörrel nem mondják nagy véteknek, de sok függ a mennyiségtől.
  szozattovabbacikkhez

Kalicza Ferenc: Susánna neve napjára

Mindenütt a Músa mostan verseket ír
Mivelhogy tseng köztünk az örvendetes hír
Mert Susánna napja melyen senki nem sír
Sőt örvend annyira hogy magával sem bír
Többször is jöjjön fel reád napod fénye
Ne árthasson neked Sátán jövevénye
Légy, maradj az Úrnak örökös edénye
Tested földben teszik vagy nyugodalmára
Kelj fel az arkangyal trombita szavára
Lelked vitesse bé paraditsomába
Hol örökké örvendj az Egek Urára
Végre azt kívánom, hogy Isten éltessen
Élők seregéből téged ki ne vessen.

1832.

Csokonai Vitéz Mihály: Bálint napja

    Apropos, bizony majd el is felejtettem,
Hogy én komáromi poétává lettem.
Az eszem-iszom közt nem is jut eszembe,
Hogy egy-két rozsdás vers van itt a zsebembe.
És az ha terhekre nem lesz az uraknak,
Szoktak-e hallgatni, mikor vígan laknak?
De a vers másként is meg nem kedvetlenít,
Sőt a lágy főből is tud csinálni zsenít.
Csak elolvasom hát; aki nem hallgatja,
Flaskót emelgethet, fogát piszkálhatja.
Addig a gavallér és dáma egymással
Karta-biankázhat szemmel s lábnyomással.


szozattovabbacikkhez

Patala Károly plébános, honvédvadász

Született 1828-ban január 28-án, és 1848–49-ben Temesvárott, mint II-od éves papnövendék végezte a teológiát. A megtámadott haza védelmére a lelkes temesvári kispapok is a szélrózsa irányában elszéledtek, egyik a harctérre, másik a szülői házhoz, s így Patala is elhagyván a papnevelő intéztet és Szegedre vonult, hol felajánlá szolgálatát Kreminger Antal prépost-plébánosnak, kinél mint irodatiszt nyert alkalmazást, de azon kívül a katonák eltemetésével is megbíztatott.
Egy ízben napi sétája alkalmával asszonyok suttogását hallotta, mondván: „Minő kár ezen derék fiatal papnak itthon lenni, midőn a haza veszélyben forog.” Ez intés mélyen hatott Patala szívére, s az asszonyok által fölébresztett hazaszeretete nem hagyta többé nyugodni. Másnap 1849. február 2-án letéve egyházi öltönyét, beállott Dembinszky fővezérsége alá tartozó Ormay (német neve Auenberg) által toborzott első magyar vadászezred III-ik századába közlegénynek, s egyike volt a legdühösebb és legvakmerőbb harcosoknak.
E század Dembinszky parancsára felső-Magyarországba rendeltetett a branyicskói hegyszoros elfoglalására, de elkésve, sok éhezés és hegymászás után 1849. május 16-án ütközött meg az oroszokkal és pedig Sáros megyében Somos és Lemesány községek közt, hol a 300 főből álló magyar vadászcsapat megfutamította az orosz huszár (kozák lovasság) ezredet, mely 1000 emberből állott. Az orosz lovasság rendetlen megfutamodása között, hol a magyarok voltak elől, hol az oroszok. Ekkor esett el Patala vitéz harcban, kapván balkarjába egy lándzsaszúrást, két kardvágást balarcára és egy mély vágást homlokára, úgy, hogy egy jókora csont pattant le homlokáról, s még így is fájdalmak és vérvesztés közt rendületlenül védekezett a kozák lovasság ellen, míg ezáltal a szó valódi értelmében legázoltatott. Öntudatlanul terület el vérében a földön, s a kozák kovaság keresztül gázolt rajta. A lovak patkói hátát teljesen összeroncsolták, s a sebek helyei haláláig láthatók maradtak, valamint arcsebei is.
A csata délben történvén, eszméletlen állapotban ott hagyatott a harctéren, s csak késő éjjel tért magához, sebeit úgy, ahogy bekötözte és Somos falun átvánszorogva eljutott a Somos és Lemesány falu közt levő mély patakhoz,l hogy magát a vértől megmossa, s tovább menjen bajtársai után, de a mély patakon nem bírván átkelni, az oroszok őrszemei által elfogatott.

 szozattovabbacikkhez

Domanovszky György: A kiöntőcsöves edények és magyarországi elterjedésük (2. rész)

    III.

    Az Orsz. Magyar Történeti Múzeum Történeti Tárában hét, részben töredékes, részben jó állapotban lévő kiöntőcsöves korsó van, amelyek mindegyike földből került elő és XVI–XVII. századi készítmények. Ezek a következők:

    1. Budapest (Fő u. 70.). Lt. sz. 45/1913 (69). Nyaka és kiöntőcsöve csonka. Felül sárgászöld mázú, alul mázatlan. Kora a XVI. század. Magassága 15 cm, (5. kép, 5).

Kiöntőcsöves edények 5 kép    2. Újkécske (Pest m.). Lt. sz. nélküli. Nyaka és kiöntőcsöve csonka. Mázatlan, vörös agyag. Kora a XVI–XVII. század. Magassága 15 cm, (5. kép, 7).

    3. Budapest (Budai főgimn.). Lt. sz. 168/1874 (1.). Szürke u. n. „grafitos”. Nyaka és kiöntőcsöve csonka. Kora a XVI–XVII. század. Magassága 15 cm, (5. kép, 2).

    4. Budapest (Fő u. 70.). Lt. sz. 45/1913 (71). Kora a XVI. század. Mázatlan, vörös agyag. Az edény alsó része egészen hiányzik. Kiöntőcsövének hossza 8 cm. (5. kép, 6).

    5. Budapest (Kir. palota) Lt. sz. 61/1897 (58). Kora a XVI–XVII. század. Felső része zöld mázas, alsó része mázatlan. Kiöntőcsöve csonka. Ragasztott. Máza erősen sérült. Magassága 14 cm, (5. kép, 1).

    6. Budapest (Váci u. 8.). Lt. sz. 57/1906. Kora a XVI–XVII. század. Szürke, u. n. „grafitos”. Több helyen sérült. Füle egyúttal kiöntőcsőnek is szolgál és a végén 5 lyuk van. Magassága 22 cm, (5. kép, 8).

szozattovabbacikkhez

Várregék és mesés várromok II. Árva

Királyi várként épült a XIII. században, várispánság központja 1267 után. A lengyelek felőli országhatárt védte. Árpádházi királyaink a várta állandóan erősítgették. Zsigmond király mégis a lengyel származású Stibor vajdának zálogosította el a XV. század elején. A XV. század közepén Komorowsky Péter, a cseh Jiskrával rokonszenvező lengyel lovag kaparintotta meg Árva várát, és innen rettegtette 25 évig a széles környéket le Zólyomig. Komorowsky garázdálkodásainak csak Mátyás király vetett véget, megvásárolta tőle a várat, a harcedzett várőrséget zsoldjába fogadta, és hozzácsatolta híres fekete seregéhez. (Fekete ruhában jártak.) Politikai okokból Mátyás király Árva várába záratta a vele ellenkező Váradi Péter kalocsai érseket. Később Mátyás a fiának, Corvin Jánosnak, Liptó hercegének ajándékozta Árvát. 1495-ben Szapolyai István főúr Corvin János egyéb birtokaival együtt Árvát is elfoglalta magának. 1534-ben Thurzó Ferenc szerezte meg Árvát. Új, fényes korszaka kezdődött a fenyőrengetegekkel körülvett várnak. Az eredetileg kereskedelemmel foglalkozó, dúsgazdag Thurzók itteni uradalmai 75 falura, 6 városra terjedtek ki, az Árva vári birtok 80 000 hold kiterjedésű volt. A gótikus eredetű várat először 1540, majd 1610 körül építették át s bővítették, ennélfogva Árva vára reneszánsz és barokk stílusú elemekkel bővült. 1678-ban Thököly Imre fejedelem egy időre elfoglalta Árvát, 1709 januárjában pedig Rákóczi Ferenc várkapitánya, Babocsay Ferenc a vár alatt szétverte az ostromló császári hadat, de áprilisban a kuruc őrségnek mégis fel kellett adnia a várat. 1800-ban nagy tűzvész pusztított a várban, a károkat azonban helyrehozták, és sokáig laktak is benne az örökösök, majd később természetrajzi múzeumnak rendezték be számos helyiségét. Még a XX. század elején is laktak a várban Thurzó-örökösök, a Pálffy s az Erdődy grófok. Árva vára páratlanul szép vár; festőien emelkedik ki egy magányos kúp alakú mészkőhegy csúcsán. Egyike Közép-Európa legmerészebben épült, leglátványosabb várainak. Három külön várrészből áll, amelyek a hegyoldal három magassági fokán egymás fölé épültek. Az alsó vár kápolnája alatt van a Thurzó család sírboltja. A középső várban levő várkút 91 méter mély. A felső várat az Árva folyó szintjétől számított 136 méter magas hegycsúcs tetejére 1561-ben emelte Thurzó Ferenc. A vár az 1920-as évek közepéig a Thurzó-örökösök tulajdona volt. A csehszlovák állam 1960 után helyrehozatta és múzeumnak rendezte be.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
 meghivo2Gyóni kötetképSZAKC_Hirlevel_2022_06_09sissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf