Szőnyi Gyula: Mártírok
Mártírok csontvázai
kopognak a föld alatt,
szót akarnak kérni.
Tisztelt világ bírósága,
szörnyű gyilkosság történt itt,
e tetteket csak szó nélkül
nem lehet elnézni.
Vagyunk mi itt jó pár ezren,
lázadozva, mondják.
Csontunkról a testünket is
bizony letaposták.
Néhol még a csontunkat is
darabokra törték,
reszkessetek, ti volt nagyok,
mert jönnek a törpék.
Jönnek, jövünk valahányan,
bár a sok föld rajtunk.
Ásónk, sem lapátunk nincsen,
de e célra mindennél jobb
a megkövült karmunk.
Jókai Anna:
Dózsa György történelmi vállalkozása mély hatást gyakorolt a humanista irodalomra. A történetírók, Brutus, Tubero, Istvánffy Miklós, Szerémi György s Taurinus, az erdélyi humanista költő, részletesen foglalkoznak a nagy parasztforradalommal. Taurinus, valódi nevén Stieröchsel István gyulafehérvári kanonok és hunyadi főesperes „Stauromachia” címen írta meg humanista modorban a parasztforradalom eposzát. Szerémi kivételével a történetírók elítélik Dózsa vállalkozását s züllött paraszti Sardanapalt látnak benne. Taurinus is ilyennek jellemzi a parasztvezért, de a nemesi hadsereg minden kiemelkedőbb alakjában Hectort lát. Eposzának humanista köntöse és modora, a költeménybe zsúfolt klasszikus visszaemlékezések tömege élesen ellentmondanak a tárgyalt véres társadalmi eseménynek. Taurinus teljes költői szabadsággal alakítja a történelmi anyagot, a parasztforradalom eszmevilágáról mégis humanista társaival egyetemben feltűnő adatokat közöl.
Az 1936. évben megjelent napilapok és folyóiratok hasábjain feltűnően sok cikk jelent meg, amely Liszt Ferenc életének, művészetének és zeneköltészetének méltatásával foglalkozott. Ugyanezt tette a maga módján a világ csaknem valamennyi rádióleadó állomása. Nem múlott el nap, hogy egyik-másik ne közvetített volna Liszt hangversenyt, vagy legalább is egyet-kettőt ne iktatott volna műsorába az ő szerzeményeiből. Sőt a színház, a film sem maradt hátra e nemes vetélkedésben. 
Gróf Esterházy Alajos, a 7-es huszárok hadnagya, őrjáratra indult Ludvikovánál. Amint a faluhoz ért, megtudta, hogy a közelben három orosz század es egy üteg táborozik. Esterházy nem fordult vissza, hanem elszántan folytatta útját. Nem is kellett sokáig mennie, maris egy orosz lovasdandárra bukkant. Most mar visszatért volna, hogy megvigye a hírt, de semerre sem volt szabad az út, mindenfele muszka lovasok cirkáltak. Egyelőre egy erdőben húzódtak meg a huszárok, de meg le sem szálltak paripáikról, maris közeli lódobogást hallottak es egy perc múlva lándzsás orosz lovasok tűntek fel az erdő fai koszt. A gróf habozás nélkül előrantotta revolveret es az oroszok vezetőjere fogta. A fegyver eldördült, a muszka lefordult a lóról, mire társai megfordultak es megeresztett kantárszárral elvágtattak. A huszárok az egész éjszakát az erdőben töltötték. 
Nyárvégi, poros alkonyat
