Tollas Tibor: Önítélet

Kegyetlen őrünk volt: „Pofon verem!”
– Ezt ordította minden reggelen.
Zárkanyitáskor, nyomorult rabok,
vártuk a verést, – nem válogatott.

Mindegy ki volt és mindegy mit felelt,
óriás kulcsával arcunkba vert.
Fogunk kitört, a bőrünk fölrepedt,
szeméből láttam: kéjtől reszketett.

Ki szenvedélye örvényébe fúl,
ütött bennünket irgalmatlanul.
Hangja elnyomta a sikolyt, a jajt,
egy beteg társunk csöndben belehalt…

Hogy embert ölt, ki ártatlan lehet,
föltört benne a lelkiismeret.
– Többé nem ütött, most ő lett a rab,
mindnyájunk közt a legszánalmasabb.

szozattovabbacikkhez

Bella István: Verseim elé

Köveket hoztam haza Szibériából
meg nyírfakéregéjt, s pár száműzött virágot
lepréselve egy könyvben; hósivatagából
kivesztek a szavak, s csak a télláncolt virágok
kihűlő teste hagyott valami fagymaszat
írást maga után…           
                            De bárha kiszakadt
lélegzeted a szó, nem magát a világot
akartad írni mindig: fa-fát, láng-lángot
a lehetetlent, tilos- és hiánymagadat.

Írnék én nyírfakéregre is, ha azt lehet.
Mint a fegyencek. De bárha nyárfa lennek
– én, boldog – minden versem. Megéli a telet,
s élő fény marad minden levele, sejtje.

szozattovabbacikkhez

Illyés Gyula: Napló

Döng a fagyott föld, mintha odva volna,
mintha csak rejtegetne valamit.
Mit rejtesz öreg föld? Csak ami a dolga:
fák gyökereit, vetés magvait.
    Csak azt, mi az én mélyemben a hit,
hogy bátran várjak jövendő napokra.
Nem csak a holtak hasztalan gondja,
az élet ügye is mélyen lakik!
Gondolj, szívem a győztes tavaszokra,
még teneked is meghajnalodik.

Kozma Andor: Merán grófnő

Szép regényes múlt idők!…
Megy a kocsi gyorsan,
Postás legény kürtjének
Dala vígan harsan.

Hegyen, völgyön, városon,
Falukon keresztül, –
Aki hallja ezt a dalt,
Vígan összerezdül.

Hallga! hallga ez a hang,
Ez a postás kürtje,
Ott repül már négy lován
Libeg, lobog fürtje.

Herceg ül a kocsiban:
«Soha ilyen fürtöt, –
Mint a postásfiúé –
S ily lágyszavú kürtöt.

szozattovabbacikkhez

Thurzó György levele – mátkájának, Czobor Erzsébetnek

Thurzó György katonai és diplomáciai pályára készült 1590-től harcolt a török ellen, a többi között részt vett Fehérvár ostromában. 1609-től dúsgazdag nádor. Czobor Erzsébettel, második feleségével 1592-ben lépett házasságra.

    1591. december 1.
    Köszönetemnek és magam ajánlásának utána és szerelmes lölköm az Úr Istentül sok esztendeig való egészségedet, sok jó szerencséket, és minden lölki testi jókat kívánok. Ez minapban írtam vala egy levelet Bikszárdrul neked, mint óránként szívemben és gondolatomban viselek, de hogy semmi válaszom nincs levelemre, nem egyébnek, hanem talán ellenem való szerelmedből való haragodnak tulajdoníthatom. Gondolom, talán azt a mentséget találnád, hogy magad nem tudsz írni, úgy vagyon, de vagyon bátyád, kinek dolgodat és akaratodat bízvást megjelentheted, ő kegyelme is kedig tudom, hogy a munkát felveszi, és az én levelemre kívánságod szerint válaszol is. Kérlek azrt én szerelmes szívem, hogy írj énnekem a magad egészsége felől, mint és hogy vagy?

szozattovabbacikkhez

Bátky Zsigmond: A „pest”-hez

Az Ért. 1930. évf. 80. lapján említettük, hogy legkorábban helynevekben fölmerülő kemence jelentésű pest szavunk, Melich János megállapítása szerint, kétségtelenül bolgár-szláv eredetű, s hogy ez a szó már a X. század első felében élő közszó volt nyelvünkben. („Honfoglaláskori Magyarország”, 140. l.)

    Azt a kérdést is föltettük ott, mit jelentettek tárgyilag ezek a pest-ek. Vajon mészégető-féle kemencét-e, vagy esetleg házbeli sütő(fűtő)kemencét-e? A helynevek az első lehetőségre mutatnak. Úgy látszik, erre gondol Melich is, bár kifejezetten nem szól róla, mikor azt mondja, hogy Pest nevét a magyarok adták e helynek (mely a X. század közepén már megvolt), a magyar pest köznév után, mert csak így érthető, hogy ezt a magyar nevet a későbbi német telepesek Ofen-re fordították. Analóg esetül felhozza még a szerb Peć (Ipek) és a magyar Kemence helyneveinket. Ezekről mi azt mondottuk, „hogy alighanem nagyobb égető kemencékre vonatkoznak”. (Ért. 1930. 82.)1

    Ilyenféle térszíni jellegű tárgyakról persze könnyen nevezhetnek el helyeket. Elnevezhetnek azonban egyes, v. többes, faluvégén, kertekben, kertek alatt álló, közös, nagy sütőkemencékről is2, ellenben házbeli apró kemencékről már bajosabban. Részben ezért mondottuk azt, hogy „a pest a X. sz. első felében még nem volt a magyar házfölszerelési tárgy, bár valószínű, hogy korán azzá lett”.

szozattovabbacikkhez

Mikszáth Kálmán: A demokrácia legendája

Hogy a kedélyesség milyen szükséges fűszer a világon, abból tűnik ki, mert a népfantázia még a mennyek országában is tartogat magának egy kedélyes öreg urat: Szent Pétert. Minden tréfás dolog, mely az eget a földdel hozza érintkezésbe, az „égi házmester” szereplésével történik.

    Most is ő róla van szó. Egyévi szabadságot kért a legfőbb úrtól.

    - Mit szándékozol Péter?

    - Lemegyek, uram, a földre.

    - Megint kalandozni akarsz, mint fiam idejében. Sok bohókás csínyt követtél el akkor.

    - Most valami okosat szeretnék cselekedni.

    - Ugyan?

    - Ez a Ghyczy meg Somssich, mióta itt vannak, telebeszélik a fülemet panasszal, uram, hogy hazájukban tönkremennek a liberális vívmányok, hogy retrográd megy minden. Megígértem nekik, hogy lemegyek Magyarországra és visszafordítom a közszellemet.

szozattovabbacikkhez

Volly István: Mérai »szép farsangolók«

vollyképA csapat fele legényruhába, másik fele leányruhába öltözik. Ha leányok s legények vegyesen vannak, akkor felcserélik az öltözetet.

A legényöltözet bokrétás, szalagos pörgekalap, ing, bőralsó, bőrből való hímzett mellrevaló, sarkantyús csizma. Az arcot fehér zsebkendő takarja. A leány öltözete gyöngyös kalotaszegi párta [üveggyöngyökkel], „vállfűzős” kivarrott ing, zöld muszuly [szoknya] jellegzetesen felhajtva az övig, piros bélése kivillog, kötő, kis mellény és piros csizma. Nyakán gyöngy, pirosbojtos kötőszalaggal. Párosan érkeznek. Az első pár a menyasszony, párta helyett fehér fátyollal, párja a vőlegény, a vőlegénybokrétával. A többi pár a nyoszolyók. Legvégül egy öregasszonynak öltözött szereplő halad, a nyoszolyóasszony. Letakart kosarat tart félkarján. Ebbe gyűjti az ajándékot.

szozattovabbacikkhez

Arany János: V. László

zichyV.laszloSűrű, sötét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
     Csikorog élesen.

«Ki az? mi az? – vagy úgy» –
««Fordulj be és aludj,
Uram, László király.
A zápor majd eláll.
     Az veri ablakod.»»

A felhő felszakad,
Nyílása tűz patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
     Budának tornyiról.

«Miért zúg a tömeg?
Kívánja eskümet?»
««A nép, uram király,
Csendes, mint a halál, –
     Csupán a menny dörög.»»

szozattovabbacikkhez

Keresztes Henrik: A kokárda

Ezerkilencszáztizenhat február vége felé járt már az idő. A hideg még javában marta a foglyok fülét, orrát. Künn a legénységi táborban azonban már virágba szökkent a piros tulipán. A magyar intelligens elemek, tanítók, diákok, hivatalnokok, akik mint önkéntesek, vagy pedig mint póttartalékosok legénységi sorban kerültek a fogságba, úgy igyekeztek a maguk sorsán javítani, hogy vékony nyírfa-lapocskákra bicskájukkal tulipánt és két levelet faragtak. A nyírfa természetes fehér színe mellett igen jól festett a zöld levél és a piros tulipán. Ezt a jelvényt aztán a tiszti táborban egy rubelért árulták. Az a szerény összeg, amit így megkerestek, igen jól jött nekik ahhoz a csekély pénzsegélyhez, amit a tisztek fizetéséből levont 2-2 rubelekből az „intelligensbarakk” lakói kaphattak. A jelvény mihamar nagy népszerűségre tett szert, hiszen március idusa ott volt az ajtó előtt. A magyar tartalékosok és tényleges tisztek kabátján vagy sapkáján a többi jelvény mellett szinte feltűnés nélkül húzódott meg a magyar virág.

szozattovabbacikkhez

Arany János: A legszebb virág

Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.

Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szívében
Az ember szívének legislegmélyében.

A gyökere pedig vértől nedvesedik,
Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:
Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!
Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.

                                1848

Garay János: Szabadsági dal

Légy üdvözölve, szent szabadság,
Te szép menyasszonyunk!
Érted dobog szívünk verése;
Érted, ha kell, vérünket adjuk,
Vérünket s meghalunk!

Igázva voltál s eltapodva,
Széttéptük láncaidat,
Repülj magasra, hófehéren,
Csattogtasd győzelem-zászlóként,
Csattogtasd szárnyaidat!

Soká feküdtél koporsóban,
Repdess most szabadon;
Mi betemetjük addig a sírt,
Hogy fel ne ássa soha többé
Soh’ semmi hatalom!

szozattovabbacikkhez

Prém József: A szabadságról

Sugárt hint újra ránk az Isten napja
És március fuvalma mámorít.
A természet is rendbe megújulva,
Lerázza büszkén súlyos láncait.
Ó, fényes példa! Maga Isten adja,
Bíztatván véle a föld fiait,
Hogy szolgaságot egy napig se tűrve,
Te réted küzdjön mind, szabadság üdve!

Ó március! Te ifjúság! Te élet!
Nevedre forr a vér, a szív dobog.
Lehedre a tetszhalott újra éled,
A szem kialvó lángja fellobog.
Ó, március! Te vágy! Te nagy ígéret!
Reményeinket ki mind beválthatod,
Százszor, ezerszer bár – légy üdvözölve,
Megújulva minden évben, mind örökre.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A kokárda

Mikor gránát bőgött, mikor bomba csattant;
Mikor ezer ördög fűtött ezer katlant;
Mikor rémült lelkek robbanástól féltek,
Hej, más volt a dörgés, hej, más volt az ének:
- Jó magyar, hű magyar, hős magyar levente,
Kell Rákóczi-nóta, kell-e Kossuth-mente?
Kell nemzeti zászló, Petőfi-kokárda?
Itt van, nesze, rakd fel, hősi magyar gárda!

Mikor gránát bőgött, mikor mennykő vágott,
Mikor hideglelés rázta a világot;
Mikor mint a fáklyák, úgy égtek a falvak,
Hej, de másként szóltak, de másként szavaltak:
- Jó magyar, hű magyar, Isten katonája,
Kell magyar vezényszó, kell magyar kokárda?
Magyar szóval akarsz menni a halálba?
Parancsolj, jó magyar, katonák virága!

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A márciusi akarat

Még itt is él ő, még itt is arat
A hó alatt, a jég alatt;
Sziklákat váj és töri a falat, -
Testvér, testvérem, - itt is él
A márciusi áldott akarat.

Napfényre vágyni jégburok alól
A füvek lelke, mondd, kitől tanul?
S hogy kelyhét a napnak kitárja,
Ki kényszeríti rá a gyöngyvirágra?
Ki pattant rügyet a fa gallyán?
S a sebzett törzs, a bús aggastyán,
Kinek parancsát hajtja végre,
Mikor friss vesszőt küld ki a napfényre?

Fában, gyökérben, földben, föld alatt
Mindenütt ő él, ő vet, ő arat;
Testvér, testvérem, hisz látod magad:
Burkokat tör és minden bús falat
A márciusi akarat.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Március idusán

Tavasz volt akkor is, virágos volt a rét;
Talán zöldebb a fű, hangosabb a berek…
Fellebbenté a Föld fehér szemfedelét…
A magyar százados álomból ébredett!...
Csillagtalan éjjel nyomasztó volt álma:
Véreskezű szörnyek szorították torkát,
Nyakára nehezült idegenek járma,
Kezét – a bilincsek lekötve tartották…
Szörnyű volt az álom csillagtalan éjjel!
A léget betölté hörgő halál-tusa…
Végre a sötétben fény derengett széjjel:
Felvirradt a nagy nap: március Idusa!...
- Magyarok Istene, nagyhatalmú Hadúr!
Milliók szívéből száll fel hála-ének:
Hogy mint ború után tündöklő menny-azúrt –
Meg engedted érni e napot e népnek!...
Eloszlott az égbolt rengeteg homálya,
Keresztül tört rajta egy vékony napsugár;

szozattovabbacikkhez

Reindl Erzsébet: Miltényi József huszárkapitány emléke és kultusza Tapolcán

miltenyiRégóta tudjuk, hogy Miltényi József huszárkapitány sírja a tapolcai temetőben, a kápolna közelében van. Az I. sz. Általános Iskola honismereti szakkörének tagjaival évtizedekkel ezelőtt először szájhagyomány, majd írásbeli dokumentumok alapján gyűjtöttünk róla emlékeztető anyagot. Így a következőket tudtuk meg róla.

    Valkón [Pest megye] született. Adatait a vácszentlászlói plébánián jegyezték be. Akkori vezetéknevét később megváltoztatta, így lett „Miltényi”. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, és megsebesült Gácsnál.

szozattovabbacikkhez

Döbrentei Gábor: Huszárdalok

Sírtál, anyám, egykor értem,
Hogy huszárnak felütöttem;
Ne sírj anyám, fiad jól van,
Vitézek közt a táborban.

Fájva váltam Juliskától,
Szíve repedt bánatjától;
Ne sírj Julis, híved jól van
Vitézek közt a táborban.

De ha nem él anyám immár,
Ha Julishoz eddig más jár,
Akkor szívem a táborban
Vitézek közt sincsen vígan.

Könnyet ejtek, nagyot erre!
Csak egy balzsam jó szívemre:
Körülnézek a táborban,
Ahány pajtás majd mind így van.

szozattovabbacikkhez

Kenyeres János: Öreg huszár

A múltban napos sztyeppéken jártunk.
Gyors paripákon ott vágtáztunk – Huszár vagyok!
Szikár, villogó szemű hősök
Puszták lovasa mind az elődök – Huszár vagyok!
Kardcsörgés szívünk szilaj nótája
Hadúr teremtett lovas csatája. – Huszár vagyok!
A hajam őszül – kis pejkóm fáradt –
Régi huszár elődök várnak.
Készülök Hadak útján járni,
Behívót ír már Csaba királyfi.
Sok nőt szerettem – jó bor megittam.
Ellensége ellen vitézül vívtam –
Lovat megültem, szépen nótáztam
A huszár hírnévre mindig vigyáztam.
Ha majd elér az örök álom
Csillagok útját lóháton járom –
Az égi ezredben – gondolom – várnak,
Ismernek – tudom – igaz huszárnak.

                                    Winnipeg, 1980

„Százados úr ha felül a lovára”

            Huszár ak.-sok menetelője

Százados úr ha felül a lovára,
Négyesével megy a huszár utána,
Olyan szépen szól a katonanóta
Kisangyalom hallaná, de siratna.

Jászkun huszár kihajlik a nyeregből,
Csókot kér a régi szeretőjétől.
Adj egy csókot kisangyalom az útra,
Isten tudja, látlak-e még valaha?

A huszárnak csókot adni nem lehet,
Mert a huszár nem igaz szívből szeret.
Ha a huszár igaz szívből szeretne,
Maga mellé a nyeregbe ültetne.

Gyenge vagy még kisangyalom a lóra,
Játszik a ló, te meg leesel róla.
Majd, ha egyszer én ülök a nyeregbe,
Felugratunk a csillagos egekbe.

Dr. Szelenczy Mihály hu.hdgy. L. A. 1944.

Visszatekintve az I. világháború borzalmaira: Przemyśl

Przemyśl. Ez a szó mind az első világégés idején, mind a hadtörténészek és az I világháborút kutatók között fontos, már-már mágikus erővel hat. térképgalociafront Az erőd hősies és szervezett védelme, stratégiai értékén felül, fontos propaganda eszköz volt a háborús Monarchiában, csak az 1914. novemberében-decemberében lezajlott győzedelmes limanovai csata volt ehhez mérhető ütközet. Az erőd hadászati jelentősége abban állt, hogy a támadásban lévő „orosz gőzhengert” megállítsák itt is, mint Limanova-nál. További lélektani hatása, politikai jelentősége az lett volna, hogy Galíciába és a magyar földre betörő oroszokat visszavessék, és mint Limanovánál elérjék, hogy ne tudjon orosz sereg Magyarország területére bevonulni. Ez a cél megvalósult, harminc évig orosz katonák nem léptek hazánk földjére.

szozattovabbacikkhez

Kacskovics Tibor Béla: Este a Kazamatákban – Gyóni Gézának küldöm

Szomorú mostan odakünn
az alkony szürkületje,
mely ráborítja fátyolát
a hamvas védművekre.
Szomorú most az alkonyat,
a lomha téli alkonyat!

S szomorú fent az öblös ég;
boltján mogorva vész ül,
a San-vidéki végeken
hogy új legenda készül:
gránit-oroszlány küzködik,
aggott oroszlány küzködik!

Vad hordák dúlják mindenütt
e bús, lengyel vidéket;
féléve már ide s tova,
hogy volga-menti népek
tanyáznak itt a vár tövén,
elárvult sziklaszál tövén…

szozattovabbacikkhez

Kerecseny János: Az Oroszlánok Oroszlánja

Tamásy Árpád (1861 1939) altábornagy               A Przemysli Hős emlékének

Kettérepedt a földnek ócska kérge
És bömbölve tört föl a pokol:
Millió muzsiknak veszett dühe-mérge
Tűzcsóvát festett a kegyetlen égre
És tombolt a véres várfokon...

Kancsuka hajtott félvad férficsordát
A halálba vert gyilkosnak ajka,
Gépmadár okádta a poklos-bombát,
Vaseső döngette az acél bordát
S kelepelt a géppuska ajka.

Halál járt égen, földön és föld alatt
De a vár csak állt, mint Kárpát bérce.
Hiába döntött az ágyú is falat,
Ott termett a magyar és ott is maradt
Küzdve, míg kihullt kezéből érce!

szozattovabbacikkhez

Juhász Gyula: A halott vár legendája

                    Gyóni Gézának

A baldachinja vert arany, a paplana selyem,
A megölt várban így virraszt Atyuska csendesen.
Az ajtón bársony neszfogó, előtte strázsa jár,
Egyszerre csak susogni és zokogni kezd a Vár.

Gyászfátyolos a tele hold, a harmat sírra hull,
Atyuska húnyt szemmel hever, forog álmatlanul.
Orvosa nézi komoran gyors pulzusát neki
S a vár órája monoton az éjfelet veri.

Egy, kettő, három, négy, öt... ó, szent Miklós... a csoda!
Száz zárt ajtón át besuhan egy idegen katona.
Fehér az arca, mint a hold, ruhája csukaszin,
A karja csonka, szeme vak és nincs vér ajkain.

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: Aranyliliom

Piros vérben fürdik a mező, a rét,
Bíboros áradat zúg át a síkon,
Piroslik távol az alkonyati ég,
Nem soká látlak, már, szép magyar vidék,
Nem soká látlak már: Aranyliliom.

Kard oldalamon, csákó a fejemen,
Szívemen lángoló rózsaszirom,
Halál árnyallik izzó szememen,
Be kábító, mély gyönyör a szerelem,
És el kell válni, Aranyliliom!

Nem is szerettél… úri lányi flört,
Egy ötlet, szeszély, ennyi volt bizony,
Csak én éreztem azt a bús nagy gyönyört,
Mely üdvözített és mégis meggyötört:
Felelj a szíveddel, Aranyliliom!

Egy katona, hol a Visztula foly
S ólomszürkén ködlik a messzi horizont,
Őszi árok partján, vérben haldokol,
Egy nevet súg, – s ajkán szelíd, bús mosoly:
Aranyliliom… Aranyliliom…

Kosztolányi Dezső: Öcsém

Az én öcsém mostan katona a határon,
A szerb hegyek mentén Ferenc József bakája.
Szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,
Lámpákat gyújtok és így gondolok reája.

Ezer szurony között, szekerek éjjelében
Az ő szeme ragyog, kiáltó-ismerősen.
Ki tudja merre néz, ki tudja, hol világít
Sok százezer szem közt? – nem tudja senki, ő sem.

Öcsém, én kisöcsém a háború zajába
Egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,
Hogy érezd a bátyád, gondolj játékainkra,
Ragyogj, kis hős, ragyogj és a lelked nevessen.

szozattovabbacikkhez

Nagy Ilonka: Katona-sírok

Ha álmodva járunk a temetőben
S gyászoló bánattól terhes a szívünk,
Zizegő szirmokkal, virágokkal telten
Horpadó sírokra omlunk, s könnyezünk:
Gondoljunk a messze-messze idegenbe,
Katona-sírokra, apró keresztekre.

Az árva hantokon csendül-e fel ének?
Megcsuklik-e a térd, a hűlt porok felett?
S nyugalmáért esdve a sok holt vitéznek
Immár kulcsolva vannak-é kezek?
Van-e, ki virágot szórva-hintve rájuk,
Széppé varázsolja csendes síri álmuk?

szozattovabbacikkhez

Bíró László: Levél

Levelet írt az édes kis öcsém:
„Jól vagyok Bátyám, nincs semmi bajom,
Itt szép az élet, tündérek táncolnak
Esténként az Isonzó habokon.

Ma én állok őrt, - fönt a csillagok
Olyan szépen vigyáznak majd reám…
Hazagondolva száll-száll a lelkem,
Ti köztetek van most is az imám.

Mert bár oly szép, gyönyörű itt az élet,
Fehér havon mégis piros a vér,
S olyan sápadt, borús lesz annak arca,
Akit itten a halál csókja ér.

És ti otthon estenként csöndben ülve
Gondoltok-e néha még énreám,
Imába szőve mondja-e nevem
Könnyezve, sírva az Édesanyám?

szozattovabbacikkhez

Falu Tamás: Foglyok éneke

homezohadifSzürke láthatárnak
Végtelen a vége,
Jutunk-e még egyszer
Házunk közelébe?
Kiskapunk küszöbén
Leomolni vágyunk,
Kedves feleségünk,
Kicsi fiunk, lányunk.

Füstölgő kéményű,
Meleg ölű fészkünk,
Mint a gerezd-dió,
Benned úgy megférünk.
Sótlan a kenyerünk,
Éjjel fölvet ágyunk…
Kedves feleségünk,
Kicsi fiunk, lányunk.

szozattovabbacikkhez

Sántha Károly: Bús lány imádkozik

Bús lány imádkozik.
Megnyílt a fényes tiszta menny
Szellő, ne suttogj most, pihenj.
Virágos zöld lombok alól
Madárka most te ne dalolj.
Méhecske, víg utadra kelvén,
Ne zümmögj ott a rózsa kelyhén.
Borítson mindent néma csend:
Menyasszonynak imája cseng.
Bús lány imádkozik.
           
Bús lány imádkozik.
Csak halkan itt – bánat van ott:
A sok fogoly, a sok halott!
Jajunk, keservünk oda sír,
Akikhez oly közel a sír,
Ahol a hősök reggeltől estig
A tért vérrel pirosra festik…
Ki hont szeret: Istent imád,
Menyasszony zeng buzgó imát.
Bús lány imádkozik.

                 1917

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf