Gömöry János: Felvidéki barokk műemlékeinkről
Az ellenreformációban diadalmaskodó katolikus egyház a XVIII. században a hitélet ébrentartására a pompát kedvelő barokkstílusban építi templomait. Különösen a jezsuita rendnek vált ez kedvenc stílusává, amelyet a végsőkig fokozott pátosz, hatalmas arányú térhatás, nyugtalan mozgalmasság, meglepően ható merész világítási kontrasztok, a festőiség túlzott keresése stb. jellemez. – Ugyanilyen formában érvényesült a barokk a világi építkezésben is.
A barokknak Közép-Európában Bécs lesz a központja. A Habsburgok szerencsecsillaga a XVIII. században folyton emelkedőben van. Diadalmas hadjáratok, így a török kiverése Magyarországról, növeli a tekintélyét, gazdagságát. I. Lipótnak korlátlan uralkodói hatalma vérrel és vassal egy birodalomban kovácsolja össze különböző történeti fejlődéseken átesett népeit. A magyarság szívós ellenállóereje is ekkor tört össze. III. Károly és Mária Terézia folytatják és szerencsés kézzel fejezik be e folyamatot; Bécs, a császárváros ebben a korban éli aranykorát. I. Lipót Burg-építkezéseitől kezdve Mária Schönbrunnjáig a palotáknak egész sora épül fel Bécsben. Az udvar fényében sütkérező főurak követik ezekben az építkezésekben is az udvar példáját. A magyar főurak így honosítják meg a barokk stílust.