Jánosházy György: Olcsó a vers

(Krúdy emlékének)

Koplalunk hát, oly drága a kenyér -
vagy csak a léha társadalom unt ránk,
azért olcsult meg úgy a vers, a munkánk,
hogy lassan egy silány cipót se ér?
Poéta, úgymond, vízen is megél
(úgy stílusos, ha elviszi a ftízis),
de lám, a versnél drágább már a víz is,
annak jut minden, ki pénzén henyél,
a költő-féle kalapjába ritkán
vet valamicskét holmi alapítvány,
embertársától semmit sem remél.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Menjünk Asszizibe!

Sík Sándornak

Testvér! így élni nem lehet:
szivaccsal járni szív helyett,
mely telve gennyel, förtelemmel.
Fertőző lábod lépni nem mer!
assisiTestvér, tisztulni izibe
menjük Asszizibe!

Ma minden út vériszapos,
új ösvényt senki sem tapos,
minden hidat, mely innen átvisz
Tavaszországba: véres árvíz
alámosott… Jöjj sebtibe,
menjük Asszizibe!

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Gvadányi lovasgenerális hívogatója

Nemes és vitézlő híres generális,
Kit megcsodált egykor Pádova, meg Párizs,
Ihol van, ihol van toll, meg kalamáris,
Gyűjjék hát, gyűjjék hát, mert késő van máris!

Siessen Kigyelmed, édes Urambátya,
Felfordult a világ, száz „új módi” járja!
Szegény magyaroknak lőn nagy pusztulása:
Bizony nem ártana, ha rendet csinálna!

Nyergeltesse tüstént táncos paripáját,
Kösse derekára rozsdás fringiáját –
Meg ne retiráljon, ha útját is állják,
Amíg el nem éri fényes Budavárát!

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Somlyói szüret

– Zalavár története –

Zalavár, mely a XV. század közepén Rozgony, majd a Marczali nemzetséget uralta. E század végén kerül újra a bencés apátság birtokába. 1518-ban Kapornay Miklós commendator Zalavárt Terjék Lászlónak és István fiának bérbe adja. Majd Hasságh Dénes és Ferenc kezére kerül. Zalavár várnagyai 1444-ben Gárdonyi Fancs Péter és Móroczhelyi Farkas László. 1479-ben Szegfalvi Szegi János, 1505-ben Egri Pál, 1529-ben Apáthi Nagy István és 1536-ban Kürtös Pál. Zalavár sem kerülte el a Balaton-menti erősségek sorsát. A bécsi kéz a kurucság diadalainak fakadozó korában üt rajta. Schenckendorf Kristóf báró ezredes, a labanc kézre került Nagykanizsa parancsnoka, 1702. június 26-án kapja meg az udvari haditanács parancsát, melyre nyolc hónappal később, február 4-én válaszol. Hírül adja, hogy Körmend és Zalavár lerombolása nem ád dolgot. Még a múlt év nyarán elvégezte helyette Ehrengerg Antal ezredes a várpusztítás munkáját. A török kézről visszakerült Zalavár a XVII. század első éveiben élte fénykorát. Ujlaky Lajos, az erőskezű apát idejében, tele olt eleséggel minden csűr-pajta. Egykorú írásos feljegyzések megörökítik várúri birtokok istállóinak állatállományát:

    „Vagyon Apátiban 20 ló, 38 örök. Ferkenden 3 ló, 28 ökör. Esztegáron 2 ló, 36 ökör. Bárándon 23 ökör. Radán 23 ökör. Orosztonban 4 ló, 17 ökör. Zalavárott 2 ló, 11 ökör. Csácson 23 ló, 76 ökör.”

    Az Úr 1603-ik évében kívánatosan szép ősz volt. A vénasszonyok nyarának sütő napja simogatva csókolgatta a sárga-piros lombleveles Fehérkövek hegyoldalát. Mintha a Sümeg várával farkasszemet néző magaslat a város lakóival együtt ünnepelné a veszprémi püspöki székbe ültetett Ujlaky Lajost.

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: Az első magyar biblia és paraszti reneszánsz; A reneszánsz és a humanizmus

Az egész Szentírást először Tamás és Bálint magyar huszita papok fordították le a XV. század derekán; forrásuk a huszita biblia volt. Szerémségben működtek a déli szlávság határmezsgyéjén, ahol a husztizmus futótűzként terjedt. Keblükbe rejtett bőrzsákocskákban hordozták az új hit papjai a kenyeret és a bort, Krisztus testét s vérét, rejtett utakon, többnyire éjszaka keresték fel híveiket, s az egykorú vád szerint a rejtegetett szent bor nemegyszer a földre csöpögött; meg is termékenyítette a földet. A rejtőzködő husziták, s az „új katakombák” munkája eredményes volt, a hívek lassanként kimerészkedtek a napvilágra; legelőször Csehországban.

    A huszitizmus a laikus vallásosság harcos formája. A laikus vallásosságot a szaporodó bibliafordítások teremtették meg; eddig a hívő az istentiszteleten részleteket hallott a szentírásból, s a pap felolvasott szentírás-töredékhez hozzáfűzte az egyház magyarázatát. A Szentírás szövege csak alap, kiinduló pont volt, s dogmák, elmélkedések, magyarázatok, legendák és példák épültek reá. A nemzeti nyelvre lefordított teljes bibliák azonban új vallásos tudatot teremtettek: a hívő a Szentírás útján közvetlen kapcsolatba jutott Istennel, s ebből a közvetlen élményből azt a jogot merítette, hogy maga magyarázza meg az Írás értelmét. Az új vallásos tudat a keresztény lélek jogait hirdette az egyházi tekintéllyel szemben, s a hívőt egyenrangúnak vallotta a pappal. Az egyház szigorúan körülírt, a tekintély által szentesített életmódot követelt a hívőtől, aki most bibliai élményei alapján maga alkotja meg életelveit. Nem nehéz felismernünk, hogy a mélyrétegek puritán életszemlélete nyilatkozott meg a laikus vallásosságban.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: István: Régi szegedi alakok

(II. rész. Egy fiskális a 30-as évekből)

tomorkenyTe aranyos régi idő, amely alig félszázad előtti történeteiddel csodálatosabb, regeszerűbb vagy előttünk, mint a görög mítosz hősei vagy fantaszta meséi a mór kalifauralomnak.

    A harmincas évek azok, amiket legkevésbé ismerünk. Az a fiskális, akit meg akarok énekelni, abból az időből való, s csudálatos, meseszerű az ő története.

szozattovabbacikkhez

Bíró András: Mária szépsége

Láttam én már sok rügyfakadását
szép tavaszoknak,
őszi napok bágyadt sugarát is befogadta a
kedvem,
jeges mezőkön a hegy hava vont be
rőt sugarával,
szürcsölve ittam mézes tejét a
teltkeblű nyárnak –
mégsem szakadt föl bennem az érzés
oly diadallal,
mint mikor láttam
Mária, arcod a reggeli fényben
rám mosolyogni
felfénylő szájad szép vonalával.

szozattovabbacikkhez

Lendvai István: Salviati Madonnája

Vándor, ha utad egyszer elviszen
fehér hegyek közt s kék tengervízen
Lussin narancsos szigetére:
Szent Antal templomába térj be
egy fülledt forró délelőtt,
s borulj le ott a Madonna előtt.

Márványfehéren áll egy égi nő
fölötted. Oly gyöngéd, oly friss, minő
hajnalban a kerti lehelet.
Fehéren rejt szűz anyamellet
redős ruhája, s arca mint a méz
és viasz, amint Gyermekére néz.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Mária keserve

kegykepunkKínok keresztfáján halált halt az Ember,
Jajongva siratják jók és igazak;
Sebzett anyaszívvel, fojtott gyötrelemmel
Mária is ott áll némán, roskatag.
Síró asszonyok közt csak neki nincs könnye,
Búja sincsen másnak olyan, mint neki…
Lelkén megkövült a fájdalmak özönje
S nem mer a keresztre feltekinteni.

Iszonyatra dermed lelkén a valóság,
Elsötétül tőle ez a nagy világ:
Kereszten ha nézi világ Megváltóját,
Ő csak egy láthat: egyszülött fiát!

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Szent Mihály

Szent Mihály; Álmodlak.
Sápadt és szomorú
halovány vitéz.
Látlak, jössz a szőlők felől.
Aranyló kukoricatenger körülted,
pirosló bokrok, égő kecskerágók.
Álom-legenda a patak mentén.
Szeled megérint.
Miféle szél ez?
Szívem fáj – ősz van.
Már vágják a kukoricaszárat.
A tököt rakásba gyűjtik.
Minden színes álomba borul.
Csak az ég szürke felettünk.
Vadgalamb-szürkék a fellegek.
Olyanok, mint egy lány szeme,
kit megláttam egy tavaszon. 

Czipott György: Vásárfia

Eljön beváltó aratás –
gyűrkőznek pálinkás legények,
erősek, csöndesagyúak.
napszámos szikrás böllérkések.

Eljön megteljesült ígéret –
terpeszölű nagyvágyadó leányok,
sóhajosok, sorvadásszülők,
húsevő mímes dögvirágok.

Micsoda pántlikásnapú vásár!
Micsoda megteljesült ígéret!
Micsoda beváltó aratás!

Báránytetem
dagályló csöndet béget.
Egymás szívét tépő
keselyűknek
ki adhat majd
tisztességet?

Juhász Gyula: Keresztelő János

Térj meg gonoszság népe: népem
az egy igaz Isten nevében, –
én még vízzel keresztelek.
Vagyok kietlenben kiáltó,
készüljetek: jön a Megváltó,
s mi lesz, kígyófaj, veletek?

Jaj tinéktek, ha így várjátok!
Tűzbe borítja a világot,
s hamván igazabbat teremt.
Fejszét fog a fagyökerekre,
mérges viperafészkekre
tornyozza rá a jobb jelent.

Az ő beszéde nem könyörgés,
de viharzúgás és mennydörgés,
földsarkait rázó erő.
Jaj, aki rozzant múltba kushad,
minden setét farizeusnak:
égő tűzzel keresztel Ő.

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Hadúr kardja

Tudjátok-é, merre van a
Hadistennek görbe kardja?
Atilla volt, aki hajdan
Kézbe kapta, villogtattta.

hadurkardjaVágott véle erre-arra,
Valamennyit égtáj felé,
És amerre megzúgatta:
Megremegett a föld belé.

Hazám földjén, legelőjén
Pásztorember vette észre.
A kard-hegytől egyik kedves
Ünőjének lába vérzett.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Irredenta rapszódia

trianonA magyar ne szóljon!
Csak szívében forrjon
A gyűlölet-láva!
Örökös izzásba.
Tűztajtékot hányva
Lázítsa, izgassa,
Nyugton soh’se hagyja!
Lángnyelve nyaldossa,
Mint a poklok pokla.
Égesse, gyötörje!
Kórság láza ölje!
Kívül ne is lássák
Meddő vívódását…
Csak belül ziháljon!
Űzze, hajtsa, verje
A porig alázás,
Méltatlan megbántás
Emésztő gyötrelme,
Észbontó keserve!!…

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Hajnali imádság

Most minden alszik. Ránk borul anyásan
millió éves csillagsátorod.
Nagyúr! Ős Isten! – szunnyadó mélységben
tehozzád kiált egy apró magyarod:
Hol vagy? Tekints le felhőid mögül!
Legyen számunkra egy szemrebbenésed,
Nagy árvaságunk, elmúlt jószerencsénk
magyarok Apja, nem fáj már Tenéked?

Most kell, hogy halljad a rimánkodásom,
hisz minden alszik, a bűn is pihen,
ne rejtsd szentséges orcád én előttem,
milliók szíve most az én szívem!
Szava vagyok egy süllyedő világnak
s kiáltó torka minden magyaroknak:
Isten-Úr! Nimródnak veszendő törzsére
virrad-e reggel és virrad-e holnap?

szozattovabbacikkhez

Írások Sértő Kálmán költőről

Serto Kalman0004

Szabó Pál és Sinka István mellett még egy komoly ígéret híre és írásai jutottak el hozzánk. Sértő Kálmán a neve. Bissén, Baranya megyében béres és gyalog jött fel Pestre, tarsolyában egy nagy verstömeggel, melyek között nagyon figyelemreméltó darabok akadnak. Ady, Vörösmarty és Petőfi csillaga alatt áll, de olykor már egész sajátságosan szép és önálló hang csendül ki a verseiből. Önmagába és egy elhagyott kis faluba zárva fejlődött, vergődött s már ki is tört belőle, már teret és levegőt követel. Hisszük, hogy találkozni fogunk még vele a magyar irodalomban s néhány szép, értékes versét közöljük is. A Halottas ének olyan, mintha régi, ősi ösztönnel faragott falusi fejfák értelme nyílna ki benne. De valami nagyméretű, kristálytiszta, spontán költői világ mozdul, árad, lélegzik a többiekben is.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Árnyékomról

Nem a régi már a legény,
Árnyéka is lusta,
Hosszú lábait a falon,
Komótosan húzza.
Borzas feje, mint gömbakác
Lombja lóg az éjben,
„Miért mászol lassan árnyék,
Paloták tövében?…”

„Nem voltam én fáradt árnyék,
Míg sietett gazdám,
Alig tudtam Őt követni,
Visszagyengült hozzám,
Elfáradtunk mind a ketten,
Most csendesen lépünk,
Kára buta rohanásért,
Nem sokáig élünk…”

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Más vagyok, mint akinek látnak

Akármilyen rongyos vagyok,
Legjobban öltözött vagyok,
Akármilyen részeg vagyok,
A legnagyobb józan vagyok,
Akármilyen józan vagyok,
A legnagyobb részeg vagyok,
Akármilyen szemét vagyok,
A legdrágább gyémánt vagyok,
Akármilyen szennyes vagyok,
Legrikítóbb tiszta vagyok,

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Születésnapomra

Mivel az életben nem vihettem sokra,
Verset sóhajtok ki születésnapomra,
Ma fordultam a harmincadik évembe,
Keserű, szürke nap ez az életembe!
Kevés a jó ember, legjobb a kadarka,
Korai őszülés lett harcaim haszna,
Várnak kéne lennem, ifjan vagyok várrom,
Mindent kárpótoló halálomat várom.
Jövőre, úgy érzem, akkor viszem sokra,
Ha már nem írhatok születésnapomra,
Átölel a föld, a szorítása szeret,
Kék ibolyák alá ajánlom testemet.
Felhőkre ajánlom lepkének lelkemet,
Kisóhajtott, szárnyas magyar életemet,
Szememet csillagnak az ég közepére,
Onnan őrködjön le a magyar vidékre…

1940 ősze, Gyászjelentés, 1940, Három csillag, 1941

Bella István: Arccal a földnek

BellaIstvanArccal a földnek, ahogy éltem,
élek, élő, a föld alatt,
fekete kátránypapír-éjben,
hol nem megy le, s nem kel fel a nap,

mert ragyog örökkön örökké
földdel teli szívem helyén
napvilág-halhatatlan rögökké
fényesedett emberremény,

fejjel lefele nőnek, égnek
a füvek, lombozik a fa,
és földben száll a földnek, égnek
minden csillaga, madara,

szozattovabbacikkhez

Kisfaludy Sándor levele – feleségének Szegedy Rózának

        Édes Kedvesem!

    Tegnapelőtt szívdobogva írtam már a levélnek végét, melyben tudósítottalak, hogy a Főherceggel együtt Pápára megyünk és ott lészen főhadiszállásunk; már kértelek, hogy mihelyt oda érünk, meglátogass – már örültem, hogy ölelhetni foglak, és hogy – de csakhamar füstbe ment örömöm, mert ellenkező parancsoltatott. Elmegyünk csakugyan mégis: mi holnap délben 12 órakor, a Herceg délután 3 órakor, de nem Pápára, hanem Győrre, ahol az Insurrectiónak (nemesi felkelésnek) legnagyobb része concentráltatni fog. Paripáink már ma elindultak. Győrött majd meg fogom látni, milyenek a környülállások.

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: Búcsú barátaimtól

bakapistaYorick Pehotnij fogadott fivérek
Most elballagtok egymást támogatva
Egyik Helsingőr esti kék ködébe
Másik a pétervári alkonyatba

Mintegy a varjú egy nyelven beszél
Mindenhol épp csak Dániában raccsol
Oroszhonban meg lágy l-ekkel él
Kál kál ha udvarolgat s nem parancsol

De itt is ott is szép mikor tavasszal
Rosszul kirázott tagként csöppet ejt
Az első jégcsap s nyirkos lesz a hajnal
S foltként üt át Szentpétervár felett

szozattovabbacikkhez

Berda József: Aba-Novák Berda-képe alá

abanovakberdajo

Éppen ilyen vagyok, ily nagygyomrú állat.
Eltaláltad, dagadt, a züllött pofámat.
Szőke csibész ez itt, s mint te, pocakra hajlamos.
Úgy röhög a disznó, hogy szinte már dallamos.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: A tűz menyasszonya

A tűz haragja marja most. Sikoltva,
jajgatva körbefut a folyosón
és vele fut a tűzláng és mohón
húsába kap. Már semmi el nem oltja.

Ajtókat ráz, amiket kulcsra zárt
sikolya hallatára az ijedtség.
Így pusztul el! Mért is takarta testét
ruhába! Most nem halna tűzhalált.

A tűz tüzelte sokszor: tépje le
ruháját. Ő ellenkezett vele.
Ma reggel hószín fátylat vett magára.

A tűz felbőszült, rárontott orozva
s a menyasszonyt vörösbe fátyolozta.
Vörös haragja marja most halálra.

Sík Sándor: Morgó remete

Ó, milyen borzasztó, hogy nem lehet szeretni
Ezt az új világot!
Hogy megint csak vér és megint csak gonoszság
És megint csak butaság:
Megint a régi átok.

Amikor béke volt és üzlet és gyönyörűség,
És olajos volt a Masina kereke,
Én nem találtam a helyemet benne,
És untam a tomboló táncot,
Mert láttam a sok rosszat és a kevés jót,
És láttam a lelkeken a láncot,
És nem tudtam belenyugodni,
Mert nem tudtam ülni a hintón
És nem tudtam a kereket ugatni,
És fájt a kor és félrevonultam
Mint morgó remete.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Szárnyra kél a rárómadár

- Tátika várának története -

tátikaA solymászó madarak hordozója kocsija zörögve rótta a Hidegkút felé kapaszkodó szántói erdei utat. A pecérek kemény kézzel tartották a szagos-kutyák fékeit. Paripája hátán mellettük poroszkált Boldizsár erdőispán. Az ő fejét nyomta a madarászás elrendezésének gondja… Tátika várurának útrahajló gyümölcsöse sarkában nyújtózkodott az aszaló-ház. Az itt gubbasztó kemencékben – az aszaló-mester ügyeskedéséből – öltötték fel százráncos liktárium-dolmányukat Petheő Benedek uram illatos gyümölcsei. Ide csörgedezett a hegyoldalból fakadt hidegforrás, melyről szállóigeként maradt reánk a mulatozó vitézek jóízű mondása: „Nincs jobb Hidegkút vizénél – somlyait behűteni!” Régidőktől fogva ez volt találkozóhelye a solymászatra induló vendégeknek.

    A reggeli napnak sugarai már az ég boltozatát nyaldosták, mire Frakszin nagyasszony bíztató szavára, a százados törzsű gesztenyefa alá telepedtek. A végházak vendéglátó szokásai szerint, ki-ki törökmódra a sárguló gyepen vert tanyát, vagy állva lakomázott a minden jó harapni valóból.

szozattovabbacikkhez

Seemayer Vilmos: Ludvérc-babonák Zala és Somogy vármegyékből

    A)   Elmondta Bíró István 63 éves kanász a murakeresztúri legelőn 1932 nyarán.

    „A ludvércrul először gyermëkkoromba hallottam ëgy öreg erdőstül. Ez ëccër nyáron az eső elől elhúzódott a fa mellé, aztán fönëk nézëtt, hogy változik-e jaz idő és akkó mëglátta a ludvércot fent a fa tetején. Amikó dörgött, a ludvérc a s…it mutogatta, hogy odaüssön a villám. Az erdős hétéves sörgyefa-pipaszárral tölötte mëg a puskáját és rálűtt. Az lëesëtt és akkó látta, hogy a lába olyan mint a csikónak. A fëlhőkbül még szózat hallatszott: »Én már hét év óta lűdözöm, de nëm tudtam eltalálni. Të derék ëmber vagy, mer ëgy lövésre agyonlűtted.« (Ezt a villám mondta.) Később másuktul hallottam, hogy ëgy legényembërhez járogatott és már egészen elsanyargatta (elfonnyadt, elsárgult, mer evvel a ronda féreggel élt). A ludvérc lány képibe mënt hozzá, mer az tud lënni férdi vagy asszony tetszése szerint, dejaztán ëgy öreg embër észrevëtte a legényën, hogy mija baja és mëgbeszélték, hogy mit csináljon a ludvérccal, ha hozzámëgy. Fogjon ëgy gatyamadzagot és tëgye hitelën a nyakába és annálfogva mëgtarthatja. Akkó többen lesték és nekimëntek nyírfabotokkal, mer másféle fábúl való bot nëm árt neki és ütötték. A ludvérc változott, mindënféle alakot vëtt fël, még tégladarabét is, mialatt ütötték. Ez használt, mer azóta nem jött többet a legényhëz.”

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Régi szegedi alakok

(I. rész, Az öreg Löw)

oreglowAz öreg Löw rabbiról írja Eötvös Károly Magyar alakok című könyvében:
   Ismertem a negyvenes években, mikor mint kis diák Pápára mentem;az ószövetség pátriárkája elevenedett fel előttünk, ha tiszta, komoly, tekintélyes alakjára tekintettünk.
   Nagyhírű rabbi volt már akkor is, és országosan ismert szónok. Az első rabbi, ki kimondá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá és hazafivá kell lenni. E szent eszmének szentelte hosszú és nemes életét.
   Pápán egy időben a reformátusok kollégiumában tanította a héber nyelvet. A zsidó ifjaknak és öregeknek pedig tanította a magyar nyelvet. Mikor egyházi beszédeket tartott: a nagy és fényes zsinagóga gyakran annyi keresztény hallgatót látott falai között, mint zsidót.
   Midőn az első honvédzászlóaljakat ki kellett állítani: összehívta a zsidó ifjakat, s felszólítá őket, hogy menjenek honvédeknek, s védelmezzék a hazát. Beszédét kéziratban rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban.
   Minő beszéd volt ez!

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Árpád írása

Erét fölvágta mind a hét vezér
És megnyitotta nemes vére árját,
Szerződésük pecsétje, hűn beválták.
A nagyvilág a hírükről beszél.

Reánk zúdul, dühöng viszály, veszély,
Meg-megrázkódik a bérc is, a Kárpát.
Hős népemet, az elhagyottat, árvát,
Töri, zúzza valami sors-szeszély.

verszerzodes

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Hosszú pihenő

/Breszt-Litovszk/

Mi történt itt?… hogy vad sivalkodásra,
Zűrös zsivajra csend következett…
S beléfulladtak édes némaságba
Az ütegek.

Mi történt itt?… hogy öröm rózsapírja
Derül sok torzult arcvonáson át,
S ölelgetőznek csókolódzva, sírva,
Öreg bakák.

Mi történt itt?… hogy boldogan komáznak
A dekkungokba… s vidám nóta száll.
Izenet megy az aggódó anyáknak:
„Nincs messzi már…”

Mi történt itt?… hogy emberi ajakra
Jajszó nem jön… Vér többé nem csorog.
És nem csillognak őrült forgatagba
A szuronyok.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf