Juhász Gyula: Falusi harang verse, Halott társak üdvözlése, Köszönet a nőknek
Juhász Gyula:
Falusi harang verse
A hangom egyszer régen meghasadt,
A nagy, szent Dómból selyem ég alatt
Idekerültem,
Szegény, repedt falusi harang.
Most hirdetem a paraszt-születést
És kongatom a koldus temetést.
Giling-galang,
S a jég ellen védem a vetést.
Ködös, kopott táj, fázós, idegen
S én zengetem halottas énekem.
Bim-bam, bim-bam,
Fölöttem megmaradt a végtelen.
Távol harangok idekonganak:
Giling-galang, bim-bam, giling-galang.
Temet, sirat.
Engem sirat, temet száz büszke hang
Száz boldogan zengő és távoli harang.
Juhász Gyula:
Halott társak üdvözlése
A temetőkből indultam közétek,
A temetőknek éneklője, én,
Halottakat magasztal ez az ének,
Kik halhatatlanok a hír egén:
Az élők vígak, búsak, ifjak, vének,
Emlék az egyik, a másik remény.
Ők élnek harcokon, kudarcokon túl,
Nekik örök harangok hangja kondul.