Sík Sándor: Mint a Mátra

Állani, némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre, se hátra,

Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen,

A parttalanban elmerülni
És úszni benne és örülni

Az egyetlen csodának: annak,
Hogy valamik, valakik v a n n a k,

És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen;

Kontraktust kötni, szent közönnyel,
Kánikulával, vízözönnel,

Szem-lehúnyva és kar-kitártan
Felolvadni a napsugárban;

Ha jő Medárd, negyvennap ázni,
De csorgó hajjal is nótázni,

Orrszarvúként egyedül járván,
Nem dideregni mégsem árván,

Mert egybering közel és távol
Szíved hullámzó ritmusával,

Amely magát némán kitárta
A mindenségnek, mint a Mátra…