Szabó Lőrinc: Szeretők

Tehetek én
róla, hogy érdekel a test
és hogy a hús
úgy érzi szépségeteket,
mint a halál
vagy az isten közelét?

Nézd, kedves, a lélek is
testben öleli
társát, amikor
barát barátot üdvözöl,
testben siratja elveszett
gyermekét az anya, s a hívő
az úrvacsora kenyerében
testileg akar
egyesülni az égiekkel.

Nem én akartam,
hogy így legyen,
nem én csináltam
az életet
s nem én csinálok
belőle bűnt.

Örök munkában él
minden élő s örülni akar:
szabad érzékei
a csillagok üzenetét is
magukba építik,
de fiatalon
megromlik, ha nem az ösztönök
parancsát követi.

Lapuljon a kéjenc, a beteg
gyönyörök rabja! – Nekünk
szolgánk volt az öröm:
bennünk most született
újjá a világ,
és a halál se lehet
üdvözítőbb
párnája a feledésnek,
mint, kedves, a te
megtiltott tested.

Nem aljas isten
akarta így:
ne sírj, ne csinálj
belőle bűnt:
a lélek orvosa a szerelem,
és gyógyulás az igaz csók,
szeretők lelke örül
a test örömének!