A fonóban, Balogh Annus, Dancsuj Dávid

A fonóban

Magyar népballada

A leányok egymás közt
Beszélik, hogy sok a szösz.
„Haj anyám! … a fonás; …
Bajos a várakozás.” –
, Szoknyát veszek szülöttem!
Csak ne sírjál előttem.’
„Haj anyám, jó anyám:
Nem az az én nyavalyám!”
,Legényt hívok szülöttem!
Csak ne sírjál előttem.’
„Haj anyám, jó anyám:
Találgatod nyavalyám!”
,Férjhez adlak szülöttem!
Csak ne sírjál előttem.’
„Haj anyám, jó anyám:
Kitaláltad nyavalyám!!”

In: Endrődi Sándor: Magyar népballadák

Balogh Annus

Magyar népballada

Balogh András fehér háza,
Vándorolni jár a lánya!
Vándorolni jár a lánya,
Hej! a Vas János tanyájára!

A Vas János megy a rétre,
Kasza, villa a kezébe,
Kasza, villa a kezébe,
Hej, Balogh Annus az ölébe!

Balogh Annus gyolcs pöndöle
Ki van a rétre terítve,
Piros pántlika van benne,
Hej, a Vas János vette bele!

Balogh Annus bő szoknyája
Fölakadt a csipkefára,
Nem a csipkefa fogta meg:
Hej! a Vas János markolta meg!

Balogh Annus nem eladó,
Nem a szüzek közé való;
Fejét vette a szüzeknek,
Hej, mint a kasza a füveknek!

In: Endrődi Sándor: Magyar népballadák

Dancsuj Dávid

Magyar népballada

Bodok felett vagyon egy kis sűrű berek,
Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg,
Nem jó Dávid, nem jó, sírni, keseregni,
Ha meglát valaki, hova tudsz ellenni?…
Az a fekete föld ketté hasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid belé burú’hatna.
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé nem ború’hat.
«Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrendítette vót.
Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, író deák vóna,
Mennyi réten fűszál, mint pennaszár vóna.
Mennyi erdő-lapi, mind papíros vóna:
Veres tenger hobja mind tentalé vóna:
Az én sok bánatim még se’ férne réa,
Még se’ férne réa.»

In: Endrődi Sándor: Magyar népballadák